A Hárbard-ének

6. ének

Tór és Hárbard,        germanicmythology.com

Tór és Hárbard, germanicmythology.com

      Tór, Odin fia, barátságos óriásnak tűnik. Keleti útjáról jövet egy tengerszoroshoz ér, s kissé fölényesen a hajójával a túlsó parton álló révészhez kiált:

     „Legény, ki legénye vagy,
      ott átal, átellenben?”

     Hasonlóan hetyke választ kap:

     „Ember, ki embere vagy,
      útról ki úgy kiáltasz?”

     Ebből már sejthető, hogy Tór nem akárkivel áll szemben, megilletődik, és udvariasabb hangon folytatja:

     „Szép szóval kérlek,
      vigyél át a szoroson,
      van hátamon kosár,
      hálás leszek, meglásd.
      Mielőtt útnak indultam,
      kását ettem, heringet,
      éhes nem vagyok,
      neked adhatom, amim van.”

     A kedves szóra durva válasz érkezik:

     „Kérkedsz, hősként,
      hogy éhed korán elverted;
      aligha gondolsz előre:
      ezért lesz bánatod otthon,
      anyád, azt hallom, halott.”

     Nyilván van ebben igazság: ha hosszú útra készülünk, tartalékolni kell az élelemből. Ősi szabályok ezek. Sok generáció tapasztalatát foglalja össze az ének írója. Tudnunk kell azonban, hogy „Tór anyja Jörg, vagyis a föld. A természet – a mitologikus gondolkodás szerint – télen ’halott’. Jörg tél utóján fiának, Tórnak a visszatérését várja, azaz termékeny tavaszi esőt hozó vihart.” (N. Balogh Ildikó jegyzete) A görög mitológiában Démétér terméketlenséggel sújtja a földet, mert Hádész elragadta Perszephonét, a lányát. Zeusz azonban elrendelte, hogy az alvilág istene köteles felengedni a lányt, legalább tavasztól őszig.
     A helyzet pikantériája, hogy tulajdonképpen apa és fia közötti küzdelemről van szó. Nem életre-halálra folyó küzdelemről ez, mint Odin és Vaftrúdnir esetében. (Odin ott is álruhát ölt.) Itt sokkal mulatságosabb a dolog: ki tud nagyobbat mondani! Odin a következőképpen mutatkozik be:

     „Nevem Szürkeszakállú,
      Nem titok, nem szégyen.”

     Tór kezdetben ügyesen replikázik.

     "Nem szégyen, nem titok,
      ha, szégyen nem tapad hozzá.”

     Tór azzal dicsekszik, hogy kiket győzött le: Hrungnirt, Tjázit, Szvárang fiait. Ellenben a Szürkeszakállú, bár harcolt is, lányok után is járt eleget. Jól ért Tór nevetségessé tételéhez:

     „Tór erős, elhiszem,
      de tétova kedvű;
      kesztyűben kucorgott,
      gyáva volt gyűrkőzni,
      félt is felettébb,
      pisszenni, prüszkölni,
      szellenteni se mert….”

     Az együgyű Tór önmagát leplezi le:

     „Medveemberek szukáit
      Hlészey szigetén halomra
      gyilkoltam: gyűlöletesek,
      becsapják, ki becsületes.”

     Neki ez jutott. A válasz nyugodt, igazságos:

     „Nem volt nagy hőstett,
      Tór, hogy nőkkel tusakodtál.”
                      (Tandori Dezső fordításai)

      Tór persze nem kényszerítheti álruhás apját, átvigye a vízen. Lehiggadva elfogadja a tanácsát, hogy kerülő úton „ha nagyon kilépsz, napszálltára, ott kell lenned.”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.