Ajnó halála

     Vejnemöjnen, az öreg gyermek, megörül, hogy Joukahajnen kishúgát neki ígérte feleségül. A lapp legény mentségére mondjuk el, hogy életéért cserébe. Ajnó kétségbeesik, hiába biztatja anyja:

     „Eredj, bolond, bánatoddal, könnyen omló könnyeiddel!
      Semmi okod a sírásra, pityergő panaszkodásra.
      Ragyog a nagy Isten napja más házakra, más határra,
      Nemcsak apád ablakára, kedves bátyád kapujára.”

                                                  A Kalevala 4. éneke

     Drámai találkozással kezdődik ez az ének. A szép ligetben, ahol Ajnó sétál, váratlanul felbukkan a "vénséges vén Vejnemöjnen", aki a fiatal lányt illetően biztos a dolgában. (Bár nem egy Zeusz.!) Kikottyantja, hogy azt szeretné, ha Ajnó csakis miatta hordaná ékszereit, neki fonná be haját, az ő kedvére viselne kendőt. A kicsi lány bátran szembeszáll Vejnemöjnennel:

     „Tépi kebléről keresztjét, ujjáról a gyöngyös gyűrűt,
      nyakáról a láncát lerántja, veti piros pántlikáját,
      földre dobja, földnek adja, ligetben ligetnek hagyja.”

     Nagy félelmét csak anyjának meri elmondani, aki vigasztalja, s az eldobott díszek helyébe még sokkal szebb, régről rejtegetett, sokkal szebb és értékesebb kincseket ajánl fel. A Holdtündér és a Nap leánya készítette neki még lánykorában. De a gyötrődő Ajnón ez sem segít.

     „Bizony nékem balgatagnak, jobb lett volna nem születnem,
      csöpp lányként nem cseperednem, nagy lánnyá nem növekednem,
      (…)
      Én szegény szűz, azért sírok, azért hull keserű könnyem:
      eligértél engem másnak, gyenge gyermeked eladtad
      öreg ember őrzőjéül, vénség vigasztalójáúl
      támaszul a tántorgónak, kuckójában kucorgónak.”

     Ajnó nem lát más kiutat, megszökik otthonról. Elgyalogol a „téres tenger” partjára., beúszik a „hűs habokba”, ahol egy szirtről lezuhanó szikla a mélybe sodorja.
     Itt még nincs vége a történetnek, mert a fájdalmas hírt valahogyan el kell juttatni az anyához. A görög tragédiákban is fontos szerepe van a hírnöknek. Nagyon mulatságos, hogy az arra kószáló állatok közül csak a nyuszi vállalkozik erre a nemszeretem feladatra. Ez az epizód enyhíti a búskomor hangulatot. A bánat és a gyász elsősorban az anyát sújtja, lelkiismeret-furdalása nem enyhül.

                                                                   *

     Még egyszer átfutom a Rácz István fordította 4. éneket, s nem állom meg, hogy ne idézzem Ajnó gyönyörű hasonlatait:

     "Milyen a boldogok kedve, örvendezőknek öröme?
      Olyan boldogok kedve, örvendezőknek öröme,
      Mint a habnak hullámzása, vályúban víz csillanása.
      Milyen a szegények szíve, sikoltozó sirály kedve?
      Olyan a szegények szíve, sikoltozó sirály kedve,
      Mint hó hegynek árnyékában, fekete víz forrás mélyén."

Mintha érezné: a vízben, a habokban fogja elveszíteni egyetlen életét.

Gallen-Kallela: Ajnó-triptichon        en.wikipedia.org

Gallen-Kallela: Ajnó-triptichon                     en.wikipedia.org

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.