A gyufaárus lány Alpbachban

     Kedves, tartalmas napilap a Wiener Zeitung. Bécs utcáit járva, sokszor került kezembe. Most is érdekes beszámolót adott közre az alpbachi irodalmi tanácskozásról.
      A tiroli Alpbach Kufstein és Innsbruck között fekszik az Alpok egyik szép völgyében, 1000 méter tengerszint feletti magasságban. Mint mondják, optikai extraklasszis. Építészete egységes, s a gyönyörű alpesi faházakat borító virágözön miatt nemcsak Ausztria, de egész Európa legvirágosabb falujának választották meg. (Télen síparadicsom!)
      Még a szellem sem hiányzik e helyről. A gondolkodók falujának is nevezik, mert 1945 óta minden augusztusban neves tudósok itt hányják-vetik meg a feszítő társadalmi problémákat. Most a társadalmi egyenlőtlenséget vették górcső alá, azaz, miként szólnak az irodalmi alkotások – évezredek óta – a fentről és a lentről, elnyomásról és a szenvedésről. Ottmar Ette (Potsdam) és Barbara Korte (Freiburg) Rousseau, Andersen, Mario Vargas Llosa és Katherine Boo műveit állította a középpontba.
      Kár hogy nem lehettem ott. (Vajon milyen volt az ellátás?) Bizonyára akadt olyasvalaki is, aki ott értesült először arról, hogyan vélekedett Rousseau az egyenlőtlenségről (Értekezés az emberek közti egyenlőtlenségek eredetéról és alapjairól, 1754), vagy Ottmar Ette javaslatára újra el fogja olvasni Andersen meséjét a megfagyott gyufaárus lányról. (Éppen most mutatták be Helmut Lachenmann operáját Frankfurtban, Európa pénzügyi központjában, s e művet az nzz cikkírója Alban Berg Wozzeckje és Zimmermann Katonákja mellé állította. Az előbbi Büchner, az utóbbi Lenz drámája alapján készült.)
      S talán épp e konferencia nyomán veszi kezébe valaki Mario Vargas Llosa A Kelta álma c. regényét a modern rabszolgaságról (2011), illetve Katherine Boo indiai beszámolóját (Az örök szépségen túl, 2013). Én is meglepődtem volna, amikor Ottmar Ette, a főszervező, Anton Wilhelm Amóról, az első afrikai filozófusról beszélt, aki négy évesen lett rabszolga, s akit Európában egy német fejedelemnek ajándékozták. Amo egyetemi tanulmányokat folytatott, sőt tanított is, de később el kellett hagynia Németországot, mert pártfogója meghalt, s finoman szólva, hirtelen légüres térben találta magát. Nálunk nagy sikert aratott Péterfy Gergely regénye, a Kitömött barbár, mely Angelo Solimanról, Kazinczy Ferenc barátjáról szól.
      Van mit olvasni, ha nem utazhatunk is mindjárt Alpbachba vagy Frankfurtba.
      Konklúzió? A felnőtt „okos fejével biccent, nem remél.” (JA) Viszont Simone de Beauvoir egyik könyvében (Képek, káprázatok) egy kislány azért kezd éjszakánként sírni, mert nem tudja elviselni, hogy olyan sokan nyomorognak, éheznek a földön.
Források: Wiener Zeitung, 2015. aug. 28.
                   Neue Zürcher Zeitung, 2015, szept. 20.

Angelo Soliman, mediavalpolc.tumblr.com

Angelo Soliman, mediavalpolc.tumblr.com

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.