Török lovakrul…

      "Egy Készítő vagy Gyakorló, angolul  'T r a i n e r'  - kinek nagy híre, és hetven esztendős korában nagy tapasztalása volt - nékem egykor azt mondá: hogy a' lónak, melly a' szaladáshoz jól el vagyon készítve, ollyannak kell lenni, mint egy muzsikabeli hangeggyezetnek, mellyben egy bal hang sincs." (Széchenyi István: Lovakrul)

I. Karabul 

                               79.
           Ezek előtt mégyen vitéz Amirassen¹,
           Maga is fekete, lova is szerecsen.
           Az ű kedves lova Karabul, kényessen
           Mellyet ü jártatott had előtt s kevélyen.

                               80.
           Mondják, hogy Karabul nagy Arabiában
           Széltül fogantatott egy hires kancában;
           Hihető is: szélben, mert nincs sem az lángban
           Oly vidámság, gyorsaság, mint vagyon abban.
                                       (1. ének)

     ¹ A törökök oldalán harcoló Amirassen jórészt költött alak.

      Arany János a következőképpen ír Karabulról, a széltől fogantatott paripáról: "Gyors paripát a széltől származtatni oly epikai vonás, mely Homéroszon keresztül a hitrege homályában vész el, s azóta számtalan költői rajznál használtatott." Arany hivatkozik még Vergiliusra, Ariostóra, Tassóra, sőt Vörösmartyra, akitől idézi a következő sort:

          "Alföldön született, széllángal vemhes anyától..."
                                                  (Vörösmarty: Cserhalom)

     Karabul később is felbukkan, a 11. énekben, amikor Deli Vid (szigeti hős!) és Demirhám (nagy erejű olajbég) párviadalába Amirassen beleavatkozik. Deli Vid Karabulba kapaszkodva, levágja Amirassen fejét:

                                 81.
           Ő Karabul lónak megkapja fékszárát
           Bal kézzel, jobbikkal felemeli kardját,
           Amirassennek is ketté vágja nyakát,
           Holtan letaszitja másfelé derekát.

     majd:
                                 85
           Deli Vid peniglen, mint az könnyü evét,
           Karabulra ugrott, s járja az sereget.
           Már az török sereg öszveegyeledett
           Az kétszáz vitézzel, ki állott Vid mellett.
                                (11. ének)

     A harcba Zrínyi is, ill. Deli Vid török lányból magyarrá lett felesége, Barbara is bekapcsolódott, akit Deli Vidnek kellett kimentenie:

                                  27.
           Eiuz tartja vala ő szép feleségét,
           De Deli Vid kardja ketté vágá testét,
           Ottan megragadja kezén szerelmesét,
           Jó lovára vészi és kimenni siet.

                                  28.
           Karabul, mint madár, nem nyom nyomot földön,
           De mint süvőtő nyil, megy ollyan sebessen,
           Ő futhatott volna által az tengeren,
           S nem esmerszett volna, hogy van viz az körmén.
                                      (13. ének)

Karabul, lonevelde.lovasok.hu

Karabul? - lonevelde.lovasok.hu

 II. A szultán lova

                                  31.
           Szent Iván havának tizedik napián
           Konstantinápolybul megindúlt Szulimán,
           Avval az sok haddal vizeket szárasztván,
           Nagy hegyeket bontván, várasokat rontván.

                                 32.
           Egy fekete szerecsen ló volt alatta,
           De képiró falra szebbet nem irhatna;
           Nem vélnéd, hogy éri földet száraz lába,
           Oly szépen egyeránt s halkal változtatja.

                                 33.
           Véres nagy szemei ugyan kidültenek,
           Száraz fejecskéjén van helye üstöknek,
           Az orra likjain lángos szellők mennek,
           Szája tajtékot vér, mint vizi istennek.

                                 34.
           Magassan költ nyakán fejét alá hajtja,
           Szálos rövid serényét szél hajtogatja,
           Széles mellyel elefántot hasomlitja,
           Körmmel, száraz innal szarvast meghaladja.

                                 35.
           Jámborúl csendeszen császár alatt jára,
           De hogyha az ember fogdosni akará,
           Mint az sebes sólyom, mikor kél szárnyára,
           Vagy ha könnyü evét ugrik fárul fára.

     Legjobb, ha ismét Arany Jánoshoz fordulunk: Zrínyi "A szultán paripáját műértőleg rajzolja meg, itt már nem követ senkit. Mondja ugyan Tasso is a görög csapatokról: hogy 'lovaik szikárak, futásban gyakorlottak, fáradhatatlanok, kevés étűek (...) de mi ez költőnk rajzához képest..."
                       
(Arany: Zrínyi és Tasso, in: A. J. Válogatott prózai munkái, 1968)
                          
A Szigeti veszedelem flórájáról és faunájáról részletesen

Ui.
      Most látom, hogy a hajnal is szárnyas lovon érkezik:

                                              1.
           Ihon jün szárnyas lovon szép piros hajnal,
           Mosódik zablája fejér tajtékjával,
           Az ló fekete volt, de szebb Pegasusnál,
           Orra likjábul tűz, szemébül jün halál.

                                               2.
           Kis fejér patyolat magának fejében,
           De az ű orcája van nagy fényességben,
           Ő maga öltözött arany páncér-üngben;
           Két szál hebánum csid¹ van fényes kezében.

                                              3.
           Minden kis veréték, mely lórul csöppenik,
           Szép gyönge harmattá az földön változik;
           Előtte sötétség nagy futással oszlik,
           Körülötte az ég messzirül tündöklik.

                                             4.
           Iffiu orcával mindent megvidámit,
           Ő földbül virágot szépségével indit,
           Ő fülemilében keserves torkot nyit,
           Ő forrást, ő folyást, erdőt mezőt ujit.
    
           ¹ébenfa dárda

Zrínyi kézirata, tudasbazis.sulinet.hu

Zrínyi kézirata, tudasbazis.sulinet.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.