Zelk Zoltán: Félszáz év

   Ha volna rá szavam, ha el tudnám mondani azt a
percet.
   Vadludak kiáltására riadtam tegnap éjjel,
itt húztak Angyalföld fölött.
   Nem tudtam aludni tovább, fölkeltem, hogy az
ablakhoz menjek, hogy lássam a bezúzott égboltot, a
vérszínű szélben didergő fákat.
   Félszáz évig tartott, amig az ablakhoz értem.

   Átgázoltam folyókon,
   vasúti töltéseken,
   malteros ládákon,
   vasrudakon,
   árokba fordult gépkocsik roncsain,
   gőzölgő hátú réteken,
   józsefvárosi sikátorokon,
   melyeknek kapualjaiban öregasszonyok és munkátlan
fiatal férfiak aludtak,
   leégett falvakon,
   melyeknek hamujában csordába verődött, farkasbánatú
kutyák vonitottak,
   elhullott lovakkal teli országutakon,
   börtönök folyosóin,
   temetők tujabokrai között,
   mig végül az ablakhoz értem és láttam,
   milyen szomorú lámpákkal dülöng az Újpestre tartó
villamos.

(Az Hogy a kötéltáncosok c. kötetből, 1971-1975)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.