Weöres: Norvég leányok

A Balholm-i leányok,
leányok mind
csúcsos csuklyát viselnek.
Mindig mosolyognak,
de sohase nevetnek.

Puha pára
borul rá a hegyekre,
hegyek közti zöldes-borzas
kacskaringós tengerre.
Esik eső,
száll a szürke sziklára,
száll a fehér faházra.
Csillog-villog
a leányok csuklyája.

Szálldogál a halszagú szél,
könnyű ködök szitálnak.
Kikötőben, szürke ködben
szines csuklyák vibrálnak.
A Balholm-i leányok,
leányok mind
párosával, hármasával
karonfogva sétálnak.

Kéklő szemük mosolyogva
rádereng a borúra,
az idegen fiúra.
S ő elviszi mosolyukat
a tengeren is túlra,
a tengeren is túlra.

Esik eső,
száll a szürke sziklára,
száll a fehér faházra –

A Balholm-i leányok,
leányok mind
csúcsos csuklyát viselnek.
Mindig mosolyognak,
de sohase nevetnek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.