Somlyó: Mese erről a percről

     Nemcsak az, amelyikről úgy érezted, felejthetetlen, nem-
csak az indulás és a megérkezés, nemcsak a veszély és a csodás
megmenekülés, nemcsak a beteljesülés és a betelhetetlen sóvár-
gás, nemcsak a lehetetlen találkozás és az elképzelhetetlen búcsú,
nemcsak a látomások és sejtések, nemcsak a végre tenyeredbe
simuló tett és az ökölbe szorított tehetetlenség, nemcsak a meg-
született szerelem, nemcsak a megőszült szerelem, nemcsak az egymás
mellett koppanó léptek és a lassan egymástól távolodó léptek,
nemcsak a virágba borult gyümölcsfák és az elfagyott gyümöl-
csök, nemcsak lábadhoz dörgölőző nagy vizek és a legyűrhe-
tetlen hegycsúcsok perce,
     ez a perc is
     ez a perc, ez a már jelenvalóságában elfeledett, amely úgy
múlt el, mintha el se jött volna, ez a megízleletlen íz, ez a par-
lagi föld, ez az elgurult gyöngy,
     ez is életed volt,
     ez is egy volt a majdan oly pontosan megszámlálhatókból,
egy az egyetlenekből, egy azokból, amelyeket soha többé nem
lehet mással helyettesítened.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.