Rónay György: Fiamhoz

        Fiam, aki a világ küszöbén állsz, legyen ez a vers neked útravalóm.
        Apád szól vele hozzád, élete tanúságával. A kúsza valón
        tisztán akart átmenni ő is, derékon fölül legalább.
        De itt az ember vagy beledöglik a sárba, vagy eladja magát.

       Mi vár rád? Nem tudom. De döntened kell jó korán: mi kell,
       konc-e, vagy tisztesség. Ha könnyű élet, karrier -—
       ennek leckéje egyszerű: a szádon mindig más legyen, mint a szivedben,
       aljasságodban légy rettenthetetlen,
       ne nézd, kivel szövetkezel, de kötésed ne tartsd meg soha senkivel,
       s így meglesz mindened, amit kivánsz: pénz, hatalom, siker.

       De ha mégis a szép és az igaz lenne számodra fontosabb,
       vagy netán szót emelsz a jóért, jövődtől nem várhatsz sokat:
       szavad úgy pereg el, mint a falra hányt borsó,
       vagyonod két láb föld lesz, hajlékod deszkakoporsó,
       kölykeid éhen bőgnek, asszonyod rongya lobog a szélben
       s emléked kihívás lesz, neved viselni szégyen.

       Így válassz idején, és úgy készülj jövődre, ahogy választottál.
       Többet nem mondhatok. Kedvem is, papírom is elfogyott már.

                               Utóirat

       Fiam, aki a világ küszöbén állsz, a munkák és a harcok
       szünetein magam elé képzelem néha tiszta arcod,
       és eltünődöm sorsodon, mely sorsom folytatása is,
       és jóvátétel lesz talán azért, ami bennem csonka volt és hamis.

       Szavam zenét kivánt, s nem lett, csak dadogás:
       de hősi lesz és nagyszerű, ha majd folytatja más;
       s bár buktatók közt botladoztam és útvesztőkben tévelyegtem:
       utam hiába mégse volt, ha más majd célhoz ér helyettem.
       Tehetetlenül éltem, meddőn, lázongva és mogorván.
       Füstölve égtem el. Helyettem is légy fényes tűz majd korod ormán.
      1937. február

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.