Rákos Sándor

 

Rákos Sándor, PIM.hu

Rákos Sándor, PIM.hu

   
      Rákos Sándor (Kálmánháza, 1921 – Budapest, 1999). Édesapja tanyai tanító volt. Gimnáziumi tanulmányait Hajdúnánáson, ill. Nyíregyházán végezte, majd a Közgazdasági Egyetemre járt. 1951-től szabadfoglalkozású író.

Két értékelés:

     Kálnoky László Rákos lírájának egyik legfontosabb, ugyancsak a modern költői kifejezésmód sajátosságára tapintott rá gratuláló levelében: „Érdekes, hogy mikor költőink legnagyobb része túlnyomólag képekből építkezik, Nálad mennyivel több a gondolat a képnél, s kivált a színeknél. Színt alig használsz, ami valami puritán komolyságot ad verseidnek.

     Lengyel Balázs mutatott rá arra, hogy Rákos, bármilyen formában is, kora emberének létmódjára kereste a választ: „Tételekkel és ellentételekkel, jelennel és emlékidézéssel, életvággyal és haláltudattal a létezés, a mai ember létezésének” felmérése a célja… „művészete olyan csúcsára ért el…, mely mai költészetünkből biztosan kiemelkedik”.

A műfordítóról:

     Rákos az ötvenes évek végén kezdte el fordítani az ékírásos akkád eposzokat: Gilgames (1960), Agyagtáblák üzenete (1963).
     Óceánia népeinek költészetét Táncol a hullámsapkás tenger címmel foglalta össze (1976).

Írások listája:

Rákos Sándor, pim.hu
Irodalom \ Magyar versek \ Rákos Sándor \

Rákos Sándor: Ablak

"Egy szóba zsúfold a világot, költő! / S ha sikerült, hallgasd el azt a szót. / Törpe az, ki minden szavát kimondja. / A nagy rostál. S hallgat a legnagyobb." (Rákos Sándor) …tovább