Orbán Ottó: Hódolat Kassák Lajosnak

úristen de unom ezt a közép-európai szart kavarni
az ördög kondérjában a vaskanalat
mindig ugyanazok a följelentők grófok elvtársak miniszterelnökök
mindig ugyanaz a szemforgatás köntörfalazás hazudozás
ugyanazok az ezüstnek árult horganyzott bádog mondatok
és a végükön az van hogy kit kell fölakasztani
a társadalom csak a sziklatalapzatot rejtő vékony homoktakaró
ha elkezd fújni a változás szele függönyként föllebben
és láthatóvá lesz ami lényegünk szerint vagyunk
egy nagy család
a jónapot sógor kőtörő gyökérzete vaskemény törvényei
a minden forradalmat tűként átbökő meggondolás
miszerint Józsiból jó kisbíró lesz Gézából meg jó fejedelem
de unalmas ez úristen de unalmas
inkább fulladnék a viharzó óceánba mint ebbe a bugyborgó vödörbe
de ez a nagy népek s a szigetlakók előjoga
bárcsak lenne egy mindent legyűrő jó rögeszmém
teszem azt hogy a művészet négyszögletes
egy csipet őrültség kokainját szíva tisztán élhetném le az életemet
és nem görbítené gerincemet kérdőjellé a kóros kétkedés
55 éves vagyok és kétnemű mint bizonyos növények
adjatok egy szemellenzőt kiabál bennem Odüsszeusz
nem akarom látni a társaimat ahogy röfögve tülekednek egy íróasztalért
oltsátok ki a látomások lángját istenek sóhajt bennem Kasszandra
mindent megjósoltam előre és ki hitt nekem
költőként két szemmel négyfele kancsítok a négy égtáj felé
mindenütt a levedlett kígyóbőrként szikrázó sivatag
a csontjainkat a nap tüzes csipeszével emelgető öregség
                       (A keljfeljancsi jegyese c. kötetből, 1992)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.