Orbán Ottó: Ami a versben rejtőzködik

A fűben, a földben, a vízben valami van,
    és hangtalanul suhan.

Nem istenkép, nem megoldás, nem remény,
    testtelen fény,
    és hangtalanul suhan.

Nem a századok, nem a találmányok, nem a tudás,
    fekete csillogás,
    és hangtalanul suhan.

S hiába a sejtek éjszakája, a végtelen sötét,
    átüti valamiképp,
    és hangtalanul suhan.

És forradalmasít, mint képzelettel fűtve az ész,
    s kiegészül a rejtélyes egész,
    és hangtalanul suhan.

A csillagokkal álcázott veremben
    ott csillog a szememben,
    és hangtalanul suhan.

Vakot a kutyája, vezeti énekem,
    legbensőbb lényegem,
    és hangtalanul suhan.

S a nemben, amit a vers üvölt, rejtett igen suhan
    fű és föld és víz és emberarcuan.

              (Az alvó vulkán c. kötetből, 1981)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.