Kosztolányi: Már megtanultam

           Már megtanultam nem beszélni,
           egy ágyba hálni a közönnyel,
           dermedten, élet nélkül élni,
           nevetni két szemembe könnyel.

           Tudok köszönni ostobáknak,
           bókolni is, őrjöngve dúltan,
           hajrázni, ha fejemre hágnak.
           Az életet én megtanultam.

           Csak oly unott ne volna minden,
           a jó, a rossz, amit a sors hoz.
           Ennen-sebem is úgy tekintem,
           akár egy esetét az orvos.

           Mindazt, mi fáj és van, megértem.
           Nekem jutalmat hát ki adhat?
           Nem zöld kölyök vagyok. Megértem:
           Halál, fogadj el a fiadnak.

                          1935

     A vers leírható a "ha - akkor"- képlettel: ha közönyös vagyok, minek élek. Ugyanezt mondja Faust is: "Mihelyt lustán el fogok heveredni, / Rögtön lesújthat rám az ég." (Márton L. ford.) A langyosakat Dante  pokla sem fogadja be.
     Kamaszkoromban csupán a "megértem - Megértem" rímpár bűvölt el.

  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.