Kassák: Brrr … bum … bumbum … bum …

Brrr… bum… bumbum… bum…
zokog az ég és zokog a föld
s a katonák táncolnak a halállal.
Ssssi… brrrum pa-pa-pa, bum… bumm,
kerge kánkánt zenél a pokol tarackja:

Hajrá!

A dombon tüzet okád egy indiai kürtös,
borzad a föld s az égő távoli erdő alatt
nyihognak a szakállas normandiai mének:

Hajrá!

Csakazértis!

Zzzzü… bum, bum… bumbumbum.
Bősz ágyúcsordák ugatnak a térben
s a vér már bíbor szökőkutat játszik,
röhög a szél, szakad a karcsú kőhidak gerince
s a völgyben veszett lokomotívok ritmusa szédít.

Vahiu… hijji-hi-hi-hi-hi-i-i.

Most száz babonás emlék csiklandozza a katonák eszét,
vannak, kik Páris vörös pántlikáit kacagják az égre,
kik Berlin sárga aranygyapját féltik,
kiket Moszkva fehér harangjátéka ríkat
és Arangyelovác, Debrecen, Csingtau, Cetinye
szent tavaszi kedve bokrosodik az űrben.

Valahol meleg babusgató fészkek
és száz szerelmes asszonyi ágyék várja a katonákat,
de itt mindenütt vér, vér és ők nem tudnak csak ölni.
Fölöttük vad acélmadarak dalolnak a halálról,
pre-pre-pre, pre… pre… rererere… re-re-e-e-e…
és vér, vér, vér és tűz, tűz, tűz,
vér és tűz és fölötte, mint repülő sakál vonít a srapnel,
Zizegő golyóraj… Égő acélüstökösök… Szürke, zömök gránát…
s valahol a tajtos sörényű óperenciákon,
mint vérmes bronzbikák bogárzanak az U9 és XII-ők.
Fu-u-ujjjiii… bum… bururu-u… bumm… bumm…
siü-cupp, paka-paka-paka-paka-brura-rü-ü-ü-ü…
fru-urrru-u-u-u… pikk… frrrrrrrru-u-u-u-u-u,
a porban égő rózsabokrot forgat a szél.

Ó jaj!… Testvér! Jézuskínszenvedése!… Márjámanyám!

A füst sebesre marja a katonák torkát,
de a látás még egyszer tőrré élesedik a fekete gyapjún,
a dombokon két esett öszvér körme kapálja az eget,
aztán lassan-lassan az is elmerül a térben
s a végtelen pusztában, mint riadt, szakadt inú ordasok,
a földszínű katonák jajongva lopják szegény beteg szívük
és ahová lépnek mindenütt, vér… vér… vér.

                          1915

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.