Juhász Gyula: Gulácsy Lajosnak

              Lajos, elér-e hozzád még a hangom,
              Mely úgy remeg, mint nyárfák estelen,
              Ha rajtuk ring az alkonyi harangszó
              S rájuk ragyog a csillagszerelem,
              Elér-e hozzád hangom, a szívedhez,
              E nagy, bíbor virághoz, mely beteg
              És az agyadhoz, mely - ó drága serleg! -
              Gyász és nyomor borával telve meg!
              Elér-e hozzád hangom, a naiv, bús
              Juhászkolomp a végtelen teren
              És fölver-e egy percre álmaidbul,
              Melyekben nincs már többé értelem?

              Ó értelem! Hogy tudja ezt a többi,
              A kalmár, börzés, a kalóz, betyár,
              Csak okosan, csak adni, venni, ölni,
              Törvényesen, míg az idő lejár.
              Csak enni, nőszni és álmodni néha,
              De óvakodva, mert itt élni kell,
              Potom a szépség és művésze léha,
              Csak egy a mentség, egy csak: a siker!

              Lajos, emlékszel, amikor először
              Kerített össze minket alkalom,
              A boldogságos, békés délelőttön
              Gauguinnek száz lázálma a falon?
              A sárga fényben a kövér banánok
              S a sárga tájon barna emberek,
              Az elveszett Éden, mely fájva-fájón
              Bennünk zokog, ujjong, ragyog, remeg.
              S a furcsa bálvány, szent fából faragva,
              Mosolya sír és bánata mosoly,
              Önarcképem! - mondottad és a zajban
              Kacajod bongott, mint ha szél dobol!

              Lajos, emlékszel Váradon, tavasszal
              A kis csapszékben, hol Watteau lakott,
              Lerajzoltál, vén márkit, vaskalappal
              S tegnapnak láttad már a holnapot.
              A Köröst néztük és láttuk Velencét,
              A kávéházban Goethe ült velünk,
              Esengtük Grandet Eugenia szerelmét,
              A csillagot kerestük, amely letünt.

              A csillagot kerestük... merre is vagy,
              Hisz még nem hullottál az éjbe le,
              Még ég fölötted estenden a villany,
              Még mérik, lázad nő, vagy süllyed-e?
              Lajos, hiszen mi voltunk már azóta
              Ott is, tudod, nem mondom, fáj a szó...
              Ahol ketyeg a lélek, mint az óra,
              De nem mutat időt, irtóztató.

              Te ott maradtál, hallom, jobb neked már,
              Mint ez a másik, józan, gaz pokol,
              Hol gond, ital, nő, robot és a seft vár
              S a legszebb vágy legrútabban lakol.
              Te ott maradtál: téren és időn túl
              Sétálsz a kertben, csillag s híd alatt,
              Nem hallasz már ugatni szűkölő bút
              S nem látod a halált, amint arat,
              A mosolyt, melyet festett Lionardo,
              Nem látod a nőn, - csöndesen halad
              Agyadban, mint a Léthe, mint az Arno,
              Az örök semmi a vak nap alatt.

              Nincsen remény s te nem tudod. Szeliden
              És finoman - hisz művész vagy, Lajos -
              Babrálsz a párnán ujjaddal. Az Isten
              Legyen irgalmas. Ó csodálatos
              Szent, tiszta művész, Giotto jó utóda,
              Alázatos, hű, tőled nem kiván
              Már e plánéta semmit és a holdba
              Nakonxipán vár már, Nakonxipán!
                                      1922

Gulácsy: Dante találkozása Beatricével, www.mng.hu

Gulácsy: Dante találkozása Beatricével, www.mng.hu

     A Gulácsynak (1882-1932) szóló vers egy bensőséges barátságot idéz fel. Összeköti őket a közös sors: "És reggel, egy ködös, nyirkos, hideg télvégi reggel, a sóhajok hídján állott, és kinézett a homályos, ablakokon a csupasz udvarra: - Milyen gyönyörű ez a Velence, micsoda ünnep! Ma boldogok vagyunk, ugye? - Igen, ma boldogok vagyunk, sóhajtottam csöndesen, és magamban hozzátettem még: Beato Lodovico!" (Juhász Gyula: A szépség betege)
     Hasonlítsd össze Radnóti versével!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.