József Attila: A szigeten

Margitsziget, hol joghurtot söröztem,
hol csókolóztam állva, séta közben – 

Mily drága vagy, lágy röptü lombjaiddal,
polgári áron enyhült gondjaiddal!... 

Mint egeret a macska, a melegben
csak lestem, egy levélke hátha lebben. 

Ugy izlett már a levegő is régen,
mint állott sör, habja se volt az égen. 

Kiléptem hát, hogy enyhülésre leljek, –
de "Hoch!"-ok zugtak és rekedtebb "Heil!"-ek, 

csámpás Wotanok téglavörös arccal,
több mecklenburgi kisiparos dalkar 

zajongta, hogy csak ő van a világon
és megvalósul a keleti álom! 

Barna szmokingban huzták a zenészek –
de kinek huzták? melyik nép a részeg? 

Ezt ők döntsék el, a felsőbb hatalmak,
akik nem adtak egy pici nyugalmat. 

Mert én azon tünődtem meglepetve,
mért mentem éppen a Margitszigetre? 

1934. júl. 21.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.