Illyés: Peroráció: záróbeszéd

                                                        „Vigan burittatom hazám hamujával”

           Viszem vége felé rosszhirű munkámat,
           Melynek irígység, düh, ellenség megártott;
           Tűzzel, füsttel, gánccsal mit jövő továbbront,
           Noha rontották már régtül vádak, átkok.

           Mert Szkítia-kori űzöttségből vitéz
           Vezér híján, voltam, szolga-fi én, merész
           Állni kalauznak: bár szétszórt és kevés:
           Legyen a vándornép tábor-tömör egész.

           Szablya hijján vívtam úgy is ím a tollal,
           Toldtam rövid röptét póri virtusokkal.
           Követett híven lent csikasz-, fent holló-raj.
           Száll hírem síromról szélverte homokkal.

           Szálljon egekig bár, ott is e vég-szóra:
         „Ne bánts magyar magyart!” – ott se panaszolva,
          Mert lehet aliud, ha az a sors bona:
          Hullj pajzsnak holtan is megszabdalt honodra.
                                          (1981)

Ne bántsd a magyart! Az török áfium ellen való orvosság (1660-0661): Zrínyi röpirata.
Sors bona, nihil aliud: Jó szerencse, semmi más. Röpiratának mottója
                                    Kattintás a Zrínyi-versre!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.