Faludy: Fasori gimnázium

Moraser tanár úr harmoniumon
zenélt, aztán felugrott: „Hol vagyok?”
és körbejárt. Aki a kottájában
rosszul mutatta, tíz pofont kapott.

Egyszer bejött az osztályba s zakóját
együtt vetette le a nagykabáttal.
Ingmelle volt csak, ezen a manzsetták
zsinóron lógtak. Ilyet ritkán láttam.

Kliment tanár a legjobb latinistát
ebédelni vitte haza Budára.
Bölcsészetről tárgyaltak a vendéggel:
ő, neje és két gyönyörű leánya.

Lusta dögökkel nem ismert irgalmat:
levétetett velük kabátot, inget,
„tanulj, fiam,” sugallta s a hideg
kőpadlóra hasaltatta le mindet.

Bereczki lelkész gyengédebb volt nála.
Vasárnap prédikált. Nyögtünk, amíg
dumált: „Beszédem három részes máma:
első rész, második rész, harmadik.”

Szólt a zsidókról, épp a Vörös tenger
falai közt. „Ha hal kidugta orrát,
fogták, kihúzták s eltették későbbre.”
Röhögésünket nem gátolta korlát.

Szigethy Lajos magyar irodalmat
tanított s ő volt mindannyiunk atyja.
Negyven évig élt nejével szerényen
s pénzét mind szegény diákokra hagyta.

Csap utca, Tabán: ott élt apró házban,
(rég eltűnt), nyáron nyiló rózsakertben.
Kár, hogy Adyt nem tűrte; Kozma Andor
csinálmányait szerette, meg engem.

Utáltuk ifjan, de emlékezetben
iskolánk nagy lett és egyre nagyobb:
ismereteket kaptunk s humanizmust,
nem üres tényeket meg adatot.

Az osztályból egyedül én élek csak
s már nem sokáig. Mikor elmegyek
iskolám előtt a Fasorban, torkom
elszorul s mélyre hajtom fejemet.
                       2003

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.