Balassi narancsos verse

     A "gyermeksígétől fogva házasságáig" tartó időszakot fogja egybe a Nagyciklus első 33 verse, melyet a költő 1589-ben állított össze. Még Klaniczay Tibor nevezte Balassit a "szerelem költőjének", aki a petrarkizmus jegyében alkotott. A nő elérhetetlen eszmény, sok szenvedés okozója: "Holt-eleven vagyok, mint kór, csak tántorgok, / majd elválom éltemtűl." (17. vers)
     A petrarkista "Hogy Júliára talála, így köszöne néki" kezdetű (39.) vers ellenpárjára leltem a következő - meglepően pimasz - költeményben:

            Egy török ének: Ben seyrana gider iken"
                       a nótája is az

     1
      Minap múlatni mentemben
      Jöve két kegyes előmben,
      Egyik monda: Hallád, legény,
      Melyikünk szebb, ez-é vagy én?

     2
      Felelém: Ez szót nem fejtem,
      Vétekben én nem leledzem,
      Nem akarok megfelelnem,
      Mind szépnek tetszetek nékem.

     3
      Néktek szemetek fekete,
      Két-két narancs kebletekbe,
      Vagytok szépek személytekbe,
      Édesek beszédetekbe.

     4
      Monda ismét: Kérdlek téged,
      Melyinket vennéd inkább meg?
      Melyinkért adnád több pénzed?
      Mondd igazán feleleted!

     5
      De imhol néktek az igaz,
      Szépségtekről rövid válasz,
      Szömölcsöt visel mellyén az;
      Azki legszebb, kisebbik az.
                             (28. vers)                   

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.