Jékely: Egy prágai szoborhoz

Kacér mosolygás szent falakról,
illat s meleg holt kődarabból,
vágy, melytől vágyam lángra kapna -
mit akarsz tőlem, Schweidnitz Anna?

Holt lovagok vetélkedése,
bolond költők lantpengetése,
esengő szívbeli hozsanna
kél mosolyodból, Schweidnitz Anna!

Ó, hogy imádhatott a szobrász,
hogy pusztíthatta szent, konok láz,
míg a mosolyt így kifaragta -
megjutalmaztad, Schweidnitz Anna?

Hatszáz éve így mosolyogsz le
a sürgő-forgó emberekre,
a milliónyi nyomtalanra -
s te sose halsz meg, Schweidnitz Anna!

Be csábítón, kacsintva nézel!
igézlek én is, ha igézel:
Szólalj meg esdeklő szavamra,
Mit akarsz tőlem, Schweidnitz Anna?

Megtébolyít a kacagásod,
megyek keresni földi másod,
bár a szívem hozzád rohanna -
meghalok érted, Schweidnitz Anna!

1957. május 26.

Schweidnitz Anna (életrajza), szobra a prágai Szent Vitusban

Vissza a bejegyzéshez

 

Schweidnitz Anna wga.hu

Schweidnitz Anna wga.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.