Jékely: Búcsú Bécstől

Esik kisértet-bús fejemre,
esik kongó lépéseimre,
esik a házak oldalára,
esik Balassi lábnyomára,
esik búcsúzó perceinkre,
csak álmodott szerelmeinkre,
s hol sajgó múlt hivott tetemre:
esik saját könnycseppjeimre.
Esik toronyra és szoborra,
ki sem derült égből omolva,
könyörtelen őszi eső ez,
így ért bolond-utunk végéhez...

Bécs, 1956. október 7.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.