Rimbaud: A völgy alvója

Három magyar fordítás és az eredeti:

Zöld, keskeny szakadék, mélyén patak dorombol,
És eszelősen minden füszálat teletűz
Ezüst rongydarabokkal, mig a kevély oromról
A nap süt: a kis völgyben pezseg az enyhe tűz.

Egy ifjú katona, nyílt szájjal és fedetlen
Fővel, mig nyaka fürdik kék vadparaj hüsén,
Alszik, hanyatt a füben, s arany felhő lebeg fenn,
S ő zöld ágyán oly halvány, pedig zuhog a fény!

Lába a sásszirom közt, alszik, s derűs az ajka,
Mint beteg gyermeké, s álom mosolyog rajta -,
Óh, Természet! melengesd szegény fázó fiút!

- És száll az édes illat, s cimpája fel nem érez,
Süt rá a nap, s keze csöndben hajol szivéhez,
Alszik. - S jobb oldalán két kármin szélü lyuk...

Tóth Árpád fordítása

Lásd még Tóth Árpád Katonasír c. versét

A völgyben egy katona alszik

Egy zöld liget, ahol dalol, dalol a csermely,
gyémánt- és ezüst-ronggyal tarkázva a gyepet.
A nap a hegy mögül idenéz sárga szemmel.
A kicsi völgykatlan sugártűztől pezseg.

Egy ifju katona nyílt szájjal, sapka nélkül -
nyaka körül kéklő vadsóskák játszanak -
ugy alszik a füvön, fönn fellegárny sötétül,
ugy alszik zöld ágyán a napba sápatag.

Mosolyog. Lábánál madárliliomok.
Mint a beteg gyerek alszik és mosolyog.
Ringasd szegénykét, föld, vedd a karodra: fázik.

Hiába illatoz neki a puha pázsit.
A napban aluszik, a keze halavány.
Nyugodt. Két vörös lyuk tátong jobb oldalán.

Kosztolányi Dezső fordítása

Alvó a völgyben

Virágos, kicsi völgy, a daloló pataknak
ezüstös rongya zöld pázsitra hull, a hegy
csucsán lobog-vakít tüze a büszke napnak
s a katlan mélyein sugárzó fény pezseg.

Egy ifjú katona - szájtátva, sapka nélkül,
tarkóján fürdetik a pázsit füvei -
alszik kinyúlva - fönn a felhők fürtje kékül -
zöld ágyán sáppatag képét a fény veri.

Lábtól liliomok. Alszik. Mosolyog ajka,
mint beteg gyermeké. Álmodik, látni rajta.
Jaj, fázik! - melegen ringasd el, szép vidék!

Az illatok az ő cimpáit nem zavarják -
A napban aluszik, mellére tette karját,
pihen. Jobb oldalán két mélypiros lyuk ég.

Kardos László fordítása

 

  Az eredeti:

Le dormeur du val

C'est un trou de verdure où chante une rivière,
Accrochant follement aux herbes des haillons
D'argent ; où le soleil, de la montagne fière,
Luit : c'est un petit val qui mousse de rayons.

Un soldat jeune, bouche ouverte, tête nue,
Et la nuque baignant dans le frais cresson bleu,
Dort ; il est étendu dans l'herbe, sous la nue,
Pâle dans son lit vert où la lumière pleut.

Les pieds dans les glaïeuls, il dort. Souriant comme
Sourirait un enfant malade, il fait un somme :
Nature, berce-le chaudement : il a froid.

Les parfums ne font pas frissonner sa narine ;
Il dort dans le soleil, la main sur sa poitrine,
Tranquille. Il a deux trous rouges au côté droit.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.