Háfiz: Ha sírází török szépem…

           Ha sírází török szépem kezét szívemre tenné: hát
           Odaadnám hindu holdjáért Szamarkandot meg Bokhárát.
           Maradt még bor: fiú, öntsél, hisz úgy sincs már a mennyekben
           Virágsétány a Moszallán, se árnyas partu Roknábád.

           A szívdúló dalos lúlik nyugalmunkat rabolták el,
           Miként rabló török hordák, az ételt hogyha szétmarják,
           Tökéletlen szerelmemtől a kedves, mondd, mit is várhat:
           Pihék, szépségtapasz, disz, szin emelhetnék-e szép arcát?

           Tudom, Juszuf milyen szép volt, sugárzóbb tán a nappalnál:
           Zulejkát im a rejtekből röppenti felé édes vágy.
           Ha átkot szórsz, ha ócsárolsz, a szám mindenre áment mond:
           Cukorrágó rubin szád szebb, ha ily keserves választ ád.

           Tanácsom halld meg, ó, lélek, hisz a boldog fiaknak még
           Saját lelkük se drágább, mint a bölcs intést ha hallhatják:
           A bort és dalt magasztald, és az életről ne töprenkedj,
           Hiszen nem tárta még fel bölcs, hogy is tárná, a lét titkát.

           Szereztél dalt, kifúrtál gyöngyszemet, Háfiz, dalold el most,
           Hogy oldjon szét sugárkévét a csillagfényes égbolt rád!
                               (Fordította: Képes Géza)

       hindu hold - szépségpont
         Moszallá - sétány Sírázban, itt van Háfiz sírja
         Roknábád - forrás Síráz mellett
         lúlik - a szép lányairól és fiairól híres karadzsi földről van szó
         Juszuf - a bibliai József
         Zulejka - Putifár felesége

                        Forrás: Perzsa költők antológiája, Európa, 1968

Még egy perzsa költő: Rúmi

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.