Goethe: Velencei epigrammák

    Részletek :            

                  Íme a régi Itália! most is porzik az útja,
                       s megvágják az utast, hasztalan óvakodik.
                  Itt, bárhol keresd, nyoma sincs a német becsületnek;
                       van pezsgés, zsibongás; rend fegyelem nem akad.
                  Itt mindenki hiú, önzőn él, másra gyanakszik,
                        s az ország-urak is csak zsebüket tömik itt.
                  Szép ország; de ha, jaj! nem vár rám Faustina többé,
                        már nem a sóvárgott Itália ez!
                                                          (Rónay György fordítása)

*

                   Éppolyan itt ez a gondola, mint ingó, puha bölcső,
                         s mint a koporsó, lásd, rajta a fülke olyan.
                   Így is van: bölcső s a koporsó közt lebegünk el
                         gondtalanul a Canal Grandén, az életen át.
                                                                   (Rónay György fordítása) 

*

                    Miért sürög és kiabál ez a nép itt? Nemzeni, enni,
                         s annak, akit nemzett, enni is adni akar.
                    Rajta, figyeld meg, utas, s hazatérve kövesd is a példát:
                         ember, bárki legyen, többre sosem viheti.
                                                               (Rónay György fordítása)

*

                     Lel követőkre a megszállott és hat tömegekre,
                           míg az eszes férfit csak kevesen szeretik.
                     Sok csodatévő kép csak mázolmány: mit a szellem
                           és a tudás alkot, nem kap a csürhe azon.
                                                           (Rónay György fordítása)

*

                      Üljön a trónra, kit érdeke hajt: de mi egyre szavaznánk,
                             arra, kinek nincs más érdeke, mint a mienk.
                                                           (Kálnoky László fordítása)

*

                       Költeni víg mesterség, csak túl drága szerintem.
                            Míg könyvecském nő, pénzem, az egyre apad.
                                                                (Rónay György fordítása)
                                                          

          *

                       Balga időt éltem, s kikerülnöm nem sikerült, hogy
                             kénye szerint ne legyek balga bizony magam is.
                                                          (Rónay György fordítása)

*

                        Hogyha becsült feleség volnék és volna mit ennem,
                              hű lennék, kacajos, csókolnám uramat.
                        Ezt dalolá a kocsma ködébe Velence szemetje
                              s még sose hallottam tisztább, jámbor imát.
                                                             (Kosztolányi Dezső fordítása)

     Goethe 1786 szeptemberében, szinte szökevényként, egy iszákkal és egy vadásztarisznyával (benne kéziratai) elindult majd két évig tartó itáliai útjára.
     Ennek az útnak a hozadéka volt a Római elégiák csodálatos gyűjteménye (a megjelenés éve: 1795) és az Utazás Itáliában c. útirajz, melynek végső formája 1839-ben jelent meg.
     Goethe 1790 tavaszán újra átkelt az Alpokon. Ezúttal Velencéig jutott. A szókimondó epigrammák sorozata 1796-ban látott napvilágot.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.