Goethe: Római elégiák I

          Némák vagytok-e, büszke kövek? No, beszéljetek, utcák!
              Szóljatok, ó, paloták! Genius, alszol-e még?
          Mindennek van lelke, tudom, szentelt falaid közt,
              Róma, csak énhozzám semmi, de semmi se szól.
          Ó, a fülembe ki súg majd? Hol van az ablak, amelyben
              látom az angyali lényt, azt, aki gyújtva üdít?
          Még nem sejtem az útvonalat, hol, járva naponta,
              tőle meg újra felé vesztem a drága időt.
          Még romokat nézek most, templomokat, palotákat -
              megfontolt, komoly úr osztja be útjait így.
          Elmulik ez, csak egyetlen templom érdekel aztán:
              az avatottra csupán Ámor temploma vár.
          Egy  világ maga Róma, de a szerelem tüze nélkül
              még a világ se világ, Róma se Róma nekem.
                                              (Vas István fordítása)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.