Goethe: Bolhadal

      A Katona József Színházba készülök, Faustot nézni. Felkészülésképpen nekifogtam elolvasni a nagy művet. Most a lipcsei Auerbach-pincében játszódó jelenethez érkeztem, amikor is Mephistopheles előadja a Bolhadalt, ezt a csípős politikai szatírát. Beethoven 1808-ban zenésítette meg.

MEPHISTOPHELES (énekel)
                           Volt egyszer egy nagy bolha,
                           Gazdája volt a király -
                           Nagyon jól ment a dolga,
                           Jobban élt királyfinál.
                           Szabót hivattak hozzá,
                           És jött is a szabó:
                           Az úrfinak ruhát hozzál,
                           Kell neki nadrág, zakó.

                           Szabtak és varrtak rája
                           Bársonyt meg selymeket.
                           Szalaggal díszes ruhája,
                           Raktak rá rendjelet,
                           Lett belőle miniszter,
                           Kapott Vaskoronát,
                           Ellátták fényes tiszttel
                           Az összes rokonát.

                           S nincs az udvarnak orma,
                           Mely menedéket ad:
                           Királyné és komorna
                           Egyformán áldozat;
                           Megfogniuk tilos volt,
                           Nem nyomhatták agyon -
                           Nekünk csak egy piros folt,
                           Hogyha csípdes nagyon.

                           (Ford. Márton László, Matura, 1994)

AZ EREDETI:

MEPHISTOPHELES (singt):
                           Es war einmal ein König
                           Der hatt einen großen Floh,
                           Den liebt er gar nicht wenig,
                           Als wie seinen eignen Sohn.
                           Da rief er seinen Schneider,
                           Der Schneider kam heran:
                           Da miß dem Junker Kleider
                           Und miß ihm Hosen an!

                            In Sammet und in Seide
                            War er nun angetan
                            Hatte Bänder auf dem Kleide,
                            Hatt auch ein Kreuz daran
                            Und war sogleich Minister,
                            Und hatt einen großen Stern.
                            Da wurden seine Geschwister
                            Bei Hof auch große Herrn.

                            Und Herrn und Fraun am Hofe,
                            Die waren sehr geplagt,
                            Die Königin und die Zofe
                            Gestochen und genagt,
                            Und durften sie nicht knicken,
                            Und weg sie jucken nicht.
                            Wir knicken und ersticken
                            Doch gleich, wenn einer sticht.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.