Tandori: Jaj-kiállítás

     Kis játékok

     Tandori új könyvét, a Jaj-kiállítást (2011) olvasom már hónapok óta. Ám váratlanul egy régi verse kerül elém, mely az Egy talált tárgy megtisztítása c. kötetében (1973) jelent meg:

A DAMASZKUSZI ÚT

„Most, mikor ugyanúgy, mint mindig,
legfőbb ideje, hogy.”

     A vers a közlés minimumával a jelentés maximumára törekszik. Nem tudjuk pontosan, miféle megtérésről van szó, csak azt, hogy most kell megtörténnie.

                                                                *

     A Jaj-kiállítás az utóbbi évek köteteihez hasonlóan „beszélgetőfüzet”. Minden fontosat papírra vet a költő, ami éppen foglalkoztatja. S persze mindig ugyanaz foglalkoztatja évek, évtizedek óta: a létezés, az írás, s az utóbbi időben az öregedés, az érzékelhetővé vált elmúlás. Ismerős motívumait szövi tovább, jól ismert alakjai szólalnak meg

                                                                *

     Humora, öniróniája segít elviselni azt, ami a világból neki adatott. Pl.: „Újabban a nyelvek, az idegen nyelvek is idegenek nekem.”  (Kétféle, ami nem kell) Egy másik: „Ha beszélgetünk, nem ’beszélgetünk’ / csak beszédelgünk.”   Egy utolsó: „… mintha minden elmerült volna a merített papírban.”  (Beszédelgés)

                                                                *

     Életeleme a meghökkentő megfogalmazás, amely azonban fényt vet egész világára:

„Nem tűrök,
csak elviselek.”

     A „nem tűrök” éppen azt jelenti, hogy valamit nem hajlandó elviselni, és mégis el kell tűrnie, el kell viselni a tűrhetetlent.
     Szójátékai komolyan veendők:

„A három alaptartás:
rá, kényszer, fekszem;
rá, kényszer, állok;
rá, kényszer, ülök.
Mind: rákényszerülök.”

Végül:

„Ami történt,
nem történt.”

     Az utóbbi két sor is számtalan jelentésvariációt hív elő. Éppen a szűkszavúság ad erre lehetőséget, mint az első idézet esetében. (Idézetek a Kis játékok c. versből)
     Mintha már túl lenne életén, hatalmas életművén, melyhez mindig hozzátartozott  a meghökkentés is.  Való igaz, a múlt rejtélyes dolog… De a gépezet forog, az alkotó nem pihen.

                                                               *

     Egy Tandori-rajz és egy kőfej a lébényi templom kapujáról. (13. század.)

                                                         2012. április 5.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.