Petőfi haloványul….?

    

Haloványul?

Haloványul?

     Valaha nagyon lelkesedtem a forradalomért, mert minden jó forrásának gondoltam, mely igazságossá formálja a világot. Petőfi volt ennek a prófétája. S különösen megragadott két sor, melyben az éles enjambement és a rím olyan erősen vezeti be a témát, hogy a többi versszak szinte fölösleges:

                   „Haloványul a gyáva szavamra… dalom
                    Viharodnak előjele, forradalom!”
                                                  (Forradalom, 1848)
 
         Persze Ady is a forradalomba szeretett volna „rohanni” Budapest „futós utcáin.Babits klasszikus mértékben, elszántan, mindenre felkészülve hívta a forradalmat:
 
                   „Minden mindegy már! Zúgjon fel a tengerek alja!
                            Hányódjon fel a geny! Jöjjön a forradalom!”
                                     (Május huszonhárom Rákospalotán, 1912)
 
     A „város peremén” József Attila valaha így elmélkedett:
 
                   „… megvilágosúl gyönyörű
                    képességünk, a rend,
                    mellyel az elme tudomásul veszi
                    a véges végtelent,
                    a termelési erőket odakint s az
                    ösztönöket idebent…”
                                     (A város peremén, 1933)
 
         Rég volt.
 
         Mi a felkelés? Nyilván az elnyomó hatalommal szembeni harc. (Pozsgay mégsem volt teljesen ostoba!)
         Mi a lázadás? 2006-ban félretettem egy verset (apróság), mely most véletlenül előkerült egy dosszié mélyéről, a szerző neve nélkül. Nem is érdekes a név. Én se vagyok érdekes, csak a vers:
 
                   A lázadás megvetése
 
                   Minden lázadás alávaló
                   Hazugság,
                   Egyszerű bálványcsere:
                   A régi garnitúrát kidobjuk,
                   És jön az új, komfortos,
                   Mert abban kényelmesebb ülés esik?
                   Ráadásul rosszul bírom a vért,
                   Valamirevaló lázadás pedig vérrel jár.
                   A testi fájdalom is visszarettent,
                   Hát még saját gyávaságom,
                   Az első pofonra elered az orrom vére  
                   Ráadásul ott vannak a megszokott apróságaim.
                   Ezek tényleg semmiségek,
                   De nem tudnék élni nélkülük,
                   Nem volna szívem kidobni őket.
                   És hát itt vannak a régi költők.
                   Ők már eljátszottak minden lázadást.
                   Hát inkább hallgatok.
 
(Közben kiderítettem: Mohácsi Árpád a költő. A vers 2006 novemberében jelent meg az ÉS-ben.)
Nemecsek Ernő nem gyáva... panoramoi.com

Nemecsek Ernő nem gyáva... panoramoi.com

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.