Kosztolányi időjátéka

    

    

Fesztbaum Béla     est.hu

Fesztbaum Béla est.hu

     Fesztbaum Béla Kosztolányi-estje a Pesti Színházban. Jó verssel kezdett, és sokoldalúan mutatta be Kosztolányit: a „szegény kisgyermeket”, az írás és a szépség megszállottját, az európai kultúra szerelmesét, a szatirikus ábrázolás mesterét (Zsivajgó természet), a részvét költőjét, aki szkeptikus a társadalmi haladással szemben, és a XX. századból visszavágyódik egy olyan világba, mely nem is létezett.

     A színész egyik este Kosztolányi, másnap Hitler („Heil én”). Mind a kettőben nagyszerű. Jó, hogy van nekünk Kosztolányink, akiről József Attila írta:

A kínba még csak most fogunk, mi restek,
De te már aláírtad művedet.

Most következzen a "jó" Kosztolányi-vers A bús férfi panaszaiból:

Most harminckét éves vagyok.
Nyár van.
Lehet, hogy tán ez, amire
vártam.
Egészséges bronzarcomat
aranyfénnyel veri a nap,
és lassan
megyek fehér ruhában a
lugasban.
Pipámba sárgálló dohány,
a füstje kékes, halovány.
A fák alatt a kerti széken
alszik szelíden feleségem.
A küszöbön fiam. A szeme kék láng,
nagy szőke fej.
Álmos, puha száján csiklandva csorran
a lanyha tej.
Vad délután, a föld parázsló.
Részeg virágok és darázs-szó.

Ha haldoklom, ezt suttogom.
Nyár volt.
Jaj, a boldogság máshova
pártolt.
Egészséges bronzarcomat
aranyfénnyel verte a nap,
és lassan
mentem fehér ruhában a
lugasban.
Pipámba sárgálló dohány,
a füstje kék volt, halovány.
A fák alatt a kerti széken
aludt szelíden feleségem.
A küszöbön fiam. A szeme kék láng,
Nagy szőke fej.
Álmos, puha száján csiklandva csorrant
a lanyha tej.
Vad délután volt és parázsló.
Részeg virágok és darázs-szó.

                          2012. június

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.