Babits Mihállyal “könyvről könyvre”

 

Rippl Rónai: Babits portréja hu.wikisource.org

Rippl Rónai: Babits portréja hu.wikisource.org

      Babits Mihály Könyvről könyvre címmel nyitott rovatot 1923-ban a Nyugatban. Az volt a terve, hogy hónapról hónapra beszámol „az eleven irodalomról”. Fontos írásai születtek ilyenformán, több mint egy év alatt. De abbamaradt a könyvszemle, s csak 1933 januárjában látott neki a folytatásnak.

     Az olvasás gyönyörűségéről így ír: „…ennek a gyönyörűségnek tivornyái és orgiái nyitva még a beteg előtt is, akit egyébként minden mozgástól és élvezettől eltilt a gyengeség. (…) Régi kérdése a teológiának, van-e bűn büntetés nélkül s élvezet bűn nélkül? Bizonyos, hogy az olvasás gyönyöre is, így nagyban és önmagáért űzve, sokszor elrontja a lelkiismeret szájízét, akár az ópium vagy más magányos szenvedélyek; de jutalmaz is, mint ők, titkon s be nem vallott örömökkel. Az olvasó egyedül lebeg a világ fölött, cézári dőzsölésben; szultánná válik és istenné, mint az ópiumszívó. A lélek titkai kitárulnak előtte, mint egy hárem. Ő a legfőbb bíró, s egymaga ítél eleveneket és holtakat.” Az olvasó azonban, miután eljut a könyv utolsó lapjához, újra ember lesz, bekapcsolódik a „szociális véleménycserébe… leszáll a társakhoz, érvelni, hatni, élni…” (93. o.)

     Már ebben a januári írásában utal betegségére, mely ősszel újra fenyegetően jelentkezik. Az első „folyamban” (1923-tól) sokat foglalkozik Adyval, méltatja az ifjú Szabó Lőrincet, Karinthyt. 1933-tól kezdve is hangsúlyosan szól hozzá a jelen irodalmához. Kosztolányival ért egyet a művészet szerepének megítélésében: „Az áruló írástudók korát éljük; a Szellem új emberei maguk fordulnak a Szellem ellen: csupa homo moralis nyüzsög körülöttünk.” (94. o.) S nemcsak Kosztolányi nézeteit fogadja rokonként. (Legenda lenne a köztük levő nagy ellentét?) „Betegágyában” olvassa az Esti Kornélt, melyet nem novellafüzérnek tart, hisz véleménye szerint:igazi novella talán csak egy van a kötetben (…) A könyv többi darabja tiszta líra vagy ötlet vagy csevegés vagy humoreszk vagy értekezés, novellaformában.” (152. o.)

 Kosztolányi Dezső    network.hu

Kosztolányi Dezső network.hu

     Valaki megrótta Babitsot, hogy úgy dicséri, hogy közben bírálja ifjúkori barátját. Babits válaszában szellemesen mondja – ez az igazi magasztalás - , hogy Szophoklész, Shakespeare, sőt Dante is okkal bírálható. Hát a magyarok közül Zrínyi, Katona, Madách? (155-156. o.) Kosztolányi elégedetten olvashatta ezeket a sorokat.

                                             (Babits Mihály: Könyvről könyvre, Magyar Helikon, 1973)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.