Hajnóczy és La Fontaine (Állatmesék)

     

Rákosliget, I. világháborús emlékmű

Rákosliget, I. világháborús emlékmű

     Öt perces sétára indultam gyermekkorom kis parkjában, melyet még mindig gyötör a nyári hőség: a fák, bokrok aléltan szenvednek. Minden kiszáradt. Az I. világháborús emlékmű két oldalán a hősi halottak neve. Száz évvel ezelőtt még élt Hancsók Leánder vagy Mehr Péter. Ki emlékszik különös nevükre?
     Mehr Péter! Több Pétert, így fordítom magyarra. Egyetértek. Mehr Licht! Több fényt, mondta állítólag Goethe a halálos ágyán. Az I. világháború mérlege: 661 ezer katona halt meg csupán a „magyar korona országaiban”. Kellenek ezek az emlékművek, de az Állatfarm szamarának a mondása jut eszembe: „… azt szokta például mondogatni, hogy kapott ő Istentől farkat, hogy elhessegesse a legyeket, ám jobb szeretné, ha nem lenne farka, de legyek se lennének.”
     Óriáshangyák hadművelete bontakozik ki előttem a köves talajon. Csatárláncba fejlődve tolják maguk előtt a zsákmányt. Gyűjtik télire az élelmet, mint ahogy azt La Fontaine megírta: 

A tücsök és a hangya

Mit csinált a Tücsök nyáron?
Csak muzsikált hét határon.
Aztán jött a tél a nyárra,
s fölkopott a koma álla.
Szomszédjában élt a Hangya.
Éhen ahhoz ment panaszra,
s arra kérte, egy kevéske
búzát adjon neki télre.
„Búzát? – szólt a Hangya sógor. –
Már ez aztán sok a jóból!
Tél elején sincs búzád már?
Hát a nyáron mit csináltál?”
„Mit csináltam? Kérem szépen,
muzsikáltam – szólt szerényen
Tücsök mester. – Aki kérte,
nótát húztam a fülébe!”
„Nótát húztál, ebugatta?
No hát akkor – szólt a Hangya –
járd el hozzá most a táncot!
Jó mulatságot kívánok.”

(Rónay György fordítása)

     Tanulság: légy szorgalmas, amiért megdolgoztál, az a tied! (Hacsak el nem viszi a háború vagy más, előre nem látható körülmény.)
     Ennek a klasszikus műnek magyar változatát Hajnóczy Péter írta meg, megfordítva a tanulságot: a Kádár-kor kisembere hiába gürizik, feneketlen irigység tölti el, amikor kiderül, a tücsök játéka a piacon többet ér:

 ….
(A szorgalmas hangya kezdi a beszélgetést:)

- Úgy tervezzük a feleségemmel, hogy jövőre nagyobbra cseréljük a lakást. Központi fűtés, telefon, közvetlen földalatti járat a szemétdombhoz...
A tücsök cigarettára gyújtott.
- Aki nyáron hegedül, míg mások megfogják a munka végét, hogy vigyék valamire az életben...- A hangya megcsóválta a fejét. - Talán azt gondolta, kedves tücsök szomszéd, hogy ebben az évben nem is lesz tél?
- Egy hét múlva elutazom - mondta a tücsök -, csak úgy május felé jövök haza...
- Elutazik? - csóválta a fejét a hangya. - Valami rokoni meghívás, kedves szomszéd?
- Nem járok én vendégségbe - mondta a tücsök -, csak hegedülgetek otthon, gyakorlok...
- Elárulná, hová utazik? - mosolygott rá a hangya.
- Párizsba - mondta a tücsök.
- Párizsba?
A hangya kerekre tágult szemmel a tücsökre meredt.
- Tréfál, kedves szomszéd? - kérdezte kissé emelt hangon. -Miből telne magának arra, hogy Párizsban töltse a telet?
- Meghívtak... a Conservatoire... - mondta a tücsök. - Hangversenyeken hegedülök...
A hangya a földre szegezte a szemét, hallgatott egy darabig, aztán kérlelő hangon megszólította a tücsköt:
- Tekintettel a régi ismeretségre... - elintézne egy számomra fontos ügyet?
- Kérem, nagyon szívesen... - biztatta a tücsök - csak mondja, szomszéd úr...
- Arra kérném - mondta a hangya -, hogy Párizsban keresse fel La Fontaine urat, és mondja meg neki, hogy nyalja ki a seggem.

                                                                    2012. szeptember 8.
Egyéb hangyák!

     Utóirat
1
     
Olvassuk el (jobb később, mint soha) Aiszóposz (Esopus) változatát. Ő a forrás. Magyarra fordította Pesti Gábor.

       Az picsekről és hangyáról.

       Mikoron a picsek nyárba csak éneklésbe múlatná el dolgát, a hangya igen arat vala búzát hordván az ő fekvésébe. Azon közbe el közelgete a hideg tél is, és meg éhilvén kezde a hangyának könyergeni, hogy enni valót adna. És a hangya ez választ tevé neki, hogy mikoron az picsök éneklött volna, akkoron ő munkálódott volna.
     Értelme.
         Az, ki iffjúságába resten cselekedik,
         Az ollyan vénségébe osztán szíkelkedik,
         És másnak héjába sokszor reménkedik.

2.
      Amikor közreadtam egy kis részletet Hajnóczy La Fontaine-nek üzenő meséjéből, megvallom, elsősorban a jó poén tetszett. Ez a kis bejegyzés nagyon népszerű lett, ezért leemeltem a könyvespolcon lapuló Összes műveket (Szépirodalmi, 1982), mely örököltem, s elkezdtem olvasni a Mesék c. fejezetet. Így válik teljessé a kép. A sün és a harkály is megdöbbentő látlelet arról a korról. A sünt kicsit önarcképnek látom, ugyanakkor jellemző magatartás is. Ma újra aktuális. A farkas is üvölthetné : "Akinek nincs, nem is lesz."
     Olvassuk tehát Hajnóczyt! Vajon mi történik Sün barátunkkal, a Csukával és a többiekkel.?
                                                                    2014. február 6.

     Nagyszerű: Háy János beszél a műről!

                                                      2016. január

     A hangya és a tücsök filmes megvalósítása Csáki Lászlótól és Horváth Árpádtól:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.