Megoldás (5), irodalmi játék

     A megoldás:
         Gárdonyi Géza: Láthatatlan ember. Beküldte: Fábián Imre.

     Gárdonyi Géza regényét, mely 1902-ben jelent meg, jól jellemezte Schöpflin Aladár: „Gárdonyit az érdekelte, mivé alakul egy-két jelentéktelen, a nagy eseményekben legfeljebb passzív szerepet játszó ember élete egy bizonyos történelmi kor milieujében.” (88. o.) Mind a két réteg fontos: mindannyian voltunk reménytelenül szerelmesek, mindannyian kíváncsiak vagyunk Attila emberi arcára.
      A hun-magyar azonosságot már Anonymus (13. sz.) pedzette, de Kézai Simon (1283 táján, talán IV. {Kun} László szolgálatában) illesztette össze a mozaikokat. A magyar történelem ilyenformán folytatása lenne a hun történelemnek. A történészek azonban nem igazolták a krónikaírók nagyralátó álmait, íróinkat, költőinket viszont – különösen a romantika korában – megihlették a kódexekbe foglalt legendák. Így keletkezett Arany János Buda halála c. eposza vagy Gárdonyi Géza regénye. Különbözik tehát a történelmi és a művészi igazság. Ennek ellenére senkinek sem jut eszébe átírni Himnuszunk sorait: „Általad nyert szép hazát / Bendegúznak vére.” Árpád e szerint Bendegúznak, Attila apjának a leszármazottja. Vagy ne gyönyörködjünk Juhász Gyula soraiban?

           „A Tisza-parton halkan ballagok,
            És hallgatom, mit sírnak a habok?

            E partok méla fordulóinál
            Állt egyszer gőgös Attila király.”
 
            ........
                                        (Szeged)            

     (Irodalom: Schöpflin Aladár: A magyar irodalom története a XX. században, 1937)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.