Drámajáték (2)

         "Kegyes engedelmével én Miller vagyok, ha egy szép szonátát kíván hallani, de fehérszemélyekkel nem szolgálhatok. Elég az udvarnak a saját készlete, nem szorul a polgárságra! Kegyes engedelmével!"

....

     "Nem követelhetünk már semmit a világtól, miért kolduljuk a tetszését? Mit ér ott a merészség, ahol semmit sem nyerhetünk, de elveszíthetünk mindent? A két szemed éppúgy ragyog majd, ha a Rajna vagy az Elba tükrözi vissza, vagy akár a Balti-tenger. Ott az én hazám, ahol szabadon szerethetsz. Jobban érdekel a te lábnyomod a vad, homokos pusztában, mint idehaza a székesegyház. Nekünk nem hiányzik majd a városi fényűzés. Bárhol leszünk, felkél a nap és lenyugszik este - olyan színjáték ez, amely mellett elhalványul a legszárnyalóbb művészet is! Nem lesz templomunk, ahol Istent imádjuk? Minden éjszaka lelkesítő borzongással borul fölénk az ég boltozata, a hold prédikál nekünk, és velünk imádkozik a csillagok egész áhítatos gyülekezete. Beleunhatunk-e szerelmünkbe, amikor egyetlen mosolyod elég élmény egy évszázadra, s mire megérteném, hogy miért könnyezel, már el is szállt az életem, mint az álom?"

      A drámaíró nevét, a mű címét, s két szereplő nevét is kérem elküldeni (kegyes engedelmükkel) az Üzenetem Péternek ⇓ segítségével. Péter vagyok.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.