Lorca prózai műveiből

Kilátás az Alhambrából

Kilátás az Alhambrából

            „A távoli hegyek lágy hullámzással emelkednek, mint a csúszómászók. A végtelen tejüvegszerű opálzás mindent valami tompa tündöklésben mutat. Az árnyak bonyolult szövevénye alján még éjszaka van, a város lassan, lustán vetkezi fátylait, és felvillantja a lágy fényben tompán aranyló kupolákat, antik tornyokat.
            ...
            A nagyharangok még alszanak. Csak valamelyik vékony albaicíni harang hangja röpdös ártatlanul egy ciprus közelében."
                 Granada, nyári hajnal      (Albaicín: az Alhambrával szembeni domboldal)
 
            "Mint kísérteties visszhangok emelkednek a fehér házak a hegyen… Szemben az Alhambra aranyló tündöklő tornyai vetítik az égre egy keleti álom körvonalait.
            …
            Albaicín odakuporodik a dombra, kikukkantja a mecsetek báját idéző tornyait. Valami végtelen harmónia a árad a tájból. Az apró házak könnyed táncot lejtenek a hegy körül. Néha a háztömbök fehérsége és vöröslő árnyai közt kiütközik a kaktuszfügék fanyar és sötétzöld foltja…"
                      Albaicín
 
            "Granada a semmittevés város, a szemlélődés és a fantázia városa, az a város, ahol a szerelmes jobban írja be, mint bárhol másutt a világon, szerelmese nevét a föld porába. Az órák Granadában hosszabbak és ízesebbek, mint Spanyolország bármely más városában. Bonyolult alkonyatai vannak, tele csupa addig soha nem látott fényekkel, amelyek mintha soha nem is akarnának véget érni."   
                     
Granada
                                                     (András László fordításai)
                    
Kilátás a Generaliféből

Kilátás a Generaliféből

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.