Ideál és való

     "Gyönyörű, karcsú testű, nyúlánk árbóczú hajó - a "Mőve" ("Sirály") - horgonyzott a kikötőnek kissé félreeső helyén. Ez a könnyű testű kis fahajó a hattyú könnyedségével himbálózott a gyengén hullámzó víztükrön; szédítően magas árbóczain a tömérdek hatalmas kötél olyan feszesre volt meghúzva, mint hegedűn a húrok. A vízre bocsátott hófehér csónakokkal olyan benyomást tett rám, mint a fiatal szép mama, aki sétálni viszi apró gyermekeit. Ez a hajó volt az én első szerelmem, ő volt az én vágyaimnak netovábbja, ifjúkori olvasmányokból megmaradt ideáljaim ilyen karcsú, nyúlánk vitorláshoz fűződnek." (13)

Taeping és Ariel, 1866,    hu.wikipedia.org

Taeping és Ariel, 1866,         hu.wikipedia.org

     "Éveken át olyan nagyságú terület volt a lakásom, amelynek hosszát nagyon rövid és nagyon keskeny ágy szabta meg. Kabinom magassága alig haladta meg egy középtermetű férfiú magasságát, és ha az ágyon ülve felhúztam a cipőmet, kinyújtott lábam rendesen nekitámaszkodott a kabinom falának. Ezt a "lakást" vagy oldalról világította meg a tenyérnyi nagyságú, homályos üvegből készült ablak (...), vagy pedig a fedélzet felől kaptam ugyancsak tenyérnyi nagyságú üvegen keresztül kevéske világítást. Igaz, hogy ezt a felső ablakot sohasem lehetett kinyitni, de viszont az is tény, hogy minden percben legalább is tízszer vagy hússzor elsötétült, amikor a fedélzeten járók ráléptek. (29)

              Gáspár Ferenc  (1862-1923, hajóorvos volt) könyvéből: Hét év a tengeren (1903)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.