Ha történetesen Derridát olvasom…

     Ha történetesen Mozart Kürtversenyét hallgatom, háttérbe szorítom Bach D-dur szvitjét vagy Rimszkij- Korszakov Orosz húsvétját.

     Hajnali 4-kor ébredtem, s jobb híján olvasni kezdtem Derrida: Adni-kinek? (A tudás paradoxona) c. esszéjét, mely a Vulgo c. folyóiratban jelent meg. Ez A halál adománya c. könyv III. fejezete (fordította Szabó László). Őszintén bevallom, hogy életemben sosem olvastam Derridától semmit. Most már azonban kezdem sejteni, miért van neki olyan nagy tekintélye tudós körökben.
      Kierkegaard Félelem és reszketés c. művét értelmezi. Most csupán egy gondolatot szeretnék kiragadni.: „Ha történetesen azt részesítem előnyben, amit pillanatnyilag csinálok, ha mást nem is teszek, csak időt és figyelmet szentelek neki, ha munkámat, polgári foglalkozásomat, filozófiatanári vagy filozófusi tevékenységemet választom, ha itt most egy olyan nyelven írok vagy beszélek, amely éppenséggel a francia, talán csak a kötelességemet teljesítem. De ezzel feláldozom az összes többi kötelességemet, lépten-nyomon elárulván azokat: a többi más iránti kötelességemet, akiket nem ismerek vagy akiket ismerek, embertársaim milliói iránti kötelességemet (nem beszélve az állatokról, amelyek még inkább mások, mint embertársaim), akik éhségtől vagy betegségtől pusztulnak el.”

                                                            *

     Simone de Beauvoir egyik könyvében (Képek, káprázatok) a kislány azért kezd éjszakánként sírni, mert nem tudja elviselni, hogy olyan sokan nyomorognak, éheznek a földön.

Simone de Beauvoir         we-change.org

Simone de Beauvoir we-change.org

                                           2012. augusztus

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.