János evangéliuma 1

        Az Újtestamentum 4. könyve (Előszó)

     Az első három könyvet szinoptikusoknak („egybenézőknek”) nevezi a bibliatudomány, mely azt jelenti, hogy ezek nagyfokú rokonságot, ill. azonosságot mutatnak fel. A János evangéliumának az a különlegessége, hogy előszava (1,1- 1,18) a filozófia nyelvén szólal meg. Nem Jézus születésével, gyermekkorával vagy Keresztelő János történetével kezdődik., hanem a világ teremtésével, s ez visszautal a Genezisre.
     „Kezdetben volt az ige…” (1,1) Az Ige és Isten egy volt. Általa teremtetett minden: az élet , a sötétség és a világosság, melyről az isteni küldött, János ad hírt. (1,1 .- 1,8) A következő részben (1,9 – 1,13) folytatódik a versbe foglalt teremtéstörténet. A kiindulópont mindig az Ige, melynek lényege a világosság. Ám nem mindenki fogékony a világosságra. Akik igen, kiváltságosak, Isten gyermekei.
     A harmadok versszak is az Igével kezdődik. (1,11 – 1,18) Ebben már Jézus megtestesüléséről van szó. Erről tett tanúbizonyságot János. Mózes törvényt adott az embereknek, Jézus a kegyelmet és az igazságot hozta el. Így bontakozik ki előttünk minden rejtélyes „ige”. „Versben mondom, hogy jobban megjegyezd.” – írta egykor a költő. Az ismétlés, a gondolatritmus hullámzása esztétikai élmény is. A fogalmak piramisának csúcsán világol az Ige, mely maga az Isten.

                      Az Ige testté lett

A János-evangélium kezdete papiruszon    de.wikipedia.org

A János-evangélium kezdete papiruszon de.wikipedia.org

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.