János evangéliuma 4, A kánai menyegző

     Jézus első csodája. Csak János evangéliuma számol be róla. A harmadik napon történt, azután hogy Jézus megjelentette magát Keresztelő Jánosnál.
     A menyegző színhelye pedig a galileai Kána. Mária már ott volt, Jézus is és tanítványai is hivatalosak voltak. Történt pedig, hogy elfogyott a bor. Mária nem sok szóval, de félreérthetetlenül szól a fiához: „Nincs boruk.” Jézus szeretett volna kitérni a feladat elől, mondván, ez nem rájuk tartozik, még nem jött el a csodák ideje. Mária azonban, mint minden anya - szeretett volna büszke lenni – elvárta a „csodát” fiától. Így hát Jézus utasítására hat kővedret megtöltöttek vízzel. „Amikor a násznagy megízlelte a vizet, mely borrá lett (…) odahívta a vőlegényt, és így szólt hozzá: Minden ember a jó bort adja fel először, és amikor megittasodtak, akkor adja a silányabbat: te pedig ekkorra tartogattad a jó bort.”
     Ez volt az első csoda, a tanítványok számára ekkor vált először láthatóvá Jézus csodatévő ereje, istensége.

     Kána még kétszer fordul elő János evangéliumában: egy újabb csodatétel kapcsán, amikor Jézus meggyógyítja a királyi tisztviselő fiát. Majd amikor feltámadása után a Tibériás tengernél harmadszor megjelenik a tanítványoknak, ott van a Kánából való Nátánael is.

     Híres festők örökítették meg a jelenetet: Giotto, Veronese, ill. jó tudni, hogy Giorgo Vasari képe a Szépművészeti Múzeumban látható.

     Megható verset írt Dsida Jenő Kánai menyegző címmel. Ő a menyasszony, vőlegény vágyakozására helyezi a hangsúlyt. A szép, sugárzó arcú Krisztus „mindent elgondoz”, hogy a vendégséggel baj ne legyen.

Kánai menyegző

Menyegzőnk lesz, kis szerelmem, s derülünk a cigánybandán.
Vendégek közt üldögélünk zöldbefutott, tág verandán.

Krisztus ül az asztalfőn. Künt augusztus mély, tiszta éje
csillagot szór s zene-szűntén sír a tücsök lágy zenéje.

Krisztus arca szép, sugárzó, szereti a víg poétát:
máskülönben nem tett volna érte ilyen hosszú sétát.

Súgva mondja: "Szívetek a vágytól majdhogy szét nem pattan,
menjetek csak, fiacskáim, ne késsetek énmiattam!

Majd én mindent elgondozok, vendégséggel baj ne légyen.
A szegénység, bogárkáim, illatos és drága szégyen."

Lábujjhegyen, mint ki édes szenvedélynek titkon áldoz,
surranunk el lombfüzéres nászi szobánk ajtajához.

Visszanézünk... - Minden asztal csupa friss hal, friss kenyér,
vizeskorsó bort zubogtat, bíborlángút, mint a vér.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.