Utóirat a bűnökhöz
Írtam egy kis sorozatot a bűnökről. Most bármit olvasok, mindenhonnan ez a téma kerül szemem elé:
"A totalitárius állam erőszaka oly nagy, hogy megszűnik eszköz lenni, és egyfajta misztikus, vallásos hódolat, rajongás tárgyává válik.
Mi mással lehetne magyarázni egyes gondolkodók olyasfajta elmélkedését, hogy a zsidók lemészárlása elkerülhetetlen az emberiség üdve céljából, s hogy akik erre a belátásra jutottak, készek voltak a mészárszékre vinni tulajdon gyermekeiket - a haza boldogsága érdekében készek voltak arra az áldozatra, amelyet valaha Ábrahám hozott."
(Grosszman: Élet és sors, 245)
"Gyónás után hazatérünk, s kínos és aggályos figyelemmel kerüljük a bűnre csábító alkalmakat, nehogy a reggeli áldozásig beszennyezzük frissen mosott lelkünket. Ez a vállalkozás meglehetősen reménytelen; s aki megállja, hogy ne vétkezzen hajnalig 'szóval és cselekedettel', az alighanem bűnbe esik 'gondolattal', mert csodálatosképpen soha nem merül föl a lélekben oly sok, oly változatosan bűnös gondolat, mint a gyónás és az áldozás között eltelő időtartam rövid óráiban."
(Márai: Egy polgár vallomásai, 1990, 114. - Márai egyházi iskolába járt Kassán!)
Zárásként jó lesz Kant gondolata:
„A lustaság, a gyávaság és a hamisság (Falschheit) közül az elsőt tartják a legmegvetendőbbnek, de ez az ítélet igazságtalan. A gyávaság nélkül a vérszomjas emberiség már elpusztította volna önmagát. A hamisság nélkül az összeesküvők között nem lenne áruló, aki megmentené a többséget. Lustaság nélkül a szakadatlan gonoszság szabad utat nyerne, és még több bajt okozna, mint amennyi már most létezik a világban.”
(Német újságcikkből, saját fordításom)
Holbein: Ádám és Éva www.statenvertalig.net
Vélemény, hozzászólás?