Az irigységről

     Heribert Niederschlag beszél erről az elkerülendő bűnről. Először Káin és Ábel történetét említi, majd Józsefét. A közös az, hogy ha valaki valamilyen előnnyel rendelkezik, nagy bajba keveredhet. Nagy Gergely pápa (540-604) sorolta az irigységet tételesen a halálos bűnök közé.

     Ha irigységet érzünk, az természetesen lehet pozitív, előrelendítő is. Csupán a mérték a fontos. Augustinustól megkérdezték egyszer, lehet-e szenvedély nélkül élni. Azt válaszolta, hogy érzéketlenül, tompán élni minden bűnök közül a legnagyobb.

     Fontos azonban, hogy ne az érzelmek uralkodjanak rajtunk, hanem mi uralkodjunk az érzelmek fölött. Legjobban úgy küzdhetjük le az irigységet, ha felismerjük önmagunk értékeit. Becsüljük önmagunkat!

     A képzőművészetben továbbra is tanulmányozhatjuk a főbűnöket. Például az expresszionista Otto Dix 1933-ban keletkezett A hét főbűn c. festményén. (Karlsruhe, Staatliche Kunsthalle)

Otto Dix: A hét főbűn           uni-protokolle.de

Otto Dix: A hét főbűn uni-protokolle.de

     A bal alsó sarokból kiindulva áttekinthetjük az allegorikus kép alakjait: a fösvény öregasszony görcsösen kapaszkodik a botjába és a földön levő pénzért nyúl. Hátán a hisztérikus irigység törpe alakja kis Hitler-bajusszal (!), aztán a halál a lelki restségre utal (ok és okozat egyszerre). Mögötte a női alak a bujaság, a kevélység balra fent, míg jobbra a kapzsiság torzalakja. Mind emberi formában jelennek meg, csupán a harag ölt állati maszkot. Nietzsche figyelmeztető szavai a falon: „A sivatag nő, jaj annak, akiben sivatag van.”
                                        2012. május

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.