A torkosságról

     De sok bűn van! Alig győzőm leírni.

     Manfred Becker Huberti a torkosságról beszél. Legtöbbször az evésre és az ivásra gondolunk a torkosság kapcsán. De sokkal többről van szó. Mindenféle túlzás elítélendő. (Az is például, ha valaki túlzásba viszi a szépítkezést!)

     A múltban a torkosság azt is jelentette, hogy más elöl eszem el az ételt, ha nem tudok parancsolni magamnak. És: mértéktartással tisztelem a teremtőt!

      Lehet, hogy a szerzetesek picit kövérek voltak, azonban kellett egy kis zsírréteg, ugyanis a kolostorokban nem fűtöttek. Kivéve a konyhában, a betegszobában és az apátúr (!) szobájában.

      A barátok sört ittak, a víz ihatatlan volt, a bor drága.

     Az egyház ma is elítéli a torkosságot. Nem illő dolog túl sokat enni. Ne együnk sokat, de finomat lehet! Az evés élvezete nem idegen az egyháztól. Csupán a mértéken van a hangsúly! A mértéktartás akkor jó, ha én vállalom, s be is tartom fogadalmamat. Ha kényszer, akkor nem jó.

     Gimnazista koromban gyakran levettem a polcról Petronius könyvét, a Trimalchio lakomáját. (Nagyon tiszteltem a latin írókat.) Ez a mű az elveszett Satyricon része, melyben az író a felkapaszkodott Trimalchiót és az eszeveszett római dáridót gúnyolja ki. (Lásd még Sienkiewicz Quo vadis? c. regényét és Fellini Satyriconját.)

     „… nem a marakodás volt az egyedüli zűrzavar, hanem ezenfelül még egy kandelábert is feldöntöttek az asztalon; ez minden kristályedényt ízzé-porrá zúzott, és hozzá néhány vendéget forró olajjal fröccsentett tele. Trimalchio, nehogy azt higgyék, hogy felizgatta a kár, megcsókolta a fiút, és azt mondta neki, hogy másszék fel a hátára. Egy szempillantás és már a nyakán lovagolt az, tenyerével pedig egyre ütögette a vállait, s nagy nevetve kiabált:
- Pofi, pofi, hány pufi?
Hát hogy jól meglovagolta Trimalchiót, ez nagy edényben bort kevertetett, s valamennyi szolgának, akik lábunk felől ültek, egy ital bort adatott, de megtoldotta ezzel a kikötéssel:
- Ha valamelyik nem akarná elfogadni, loccsantsd a fejére. Elég volt a komolyságból, most jöhet a vígabbja!
     Erre a kedélyeskedésre következtek a csemegék, és komolyan mondom, már attól is rosszul leszek, ha visszagondolok rájuk. Fenyőmadár helyett ugyanis mindenkinek hízott tyúkot szolgáltak fel és töltött libatojást; Trimalchio egész rábeszélő tehetségével kérlelt bennünket, hogy együk meg ezeket, és azt is mondta, hogy ezek is csirkék, csak a csontokat kivették belőlük.”
                                                 (Fordította Révay József)

en.wikipedia.org

en.wikipedia.org

                                                            2012. május

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.