A restségről

  Elérkeztünk a hetedikhez, az utolsó főbűnhöz.

Manfred Becker Huberti    badische-zeitung.de

Manfred Becker Huberti badische-zeitung.de

     Azt akarja Isten, hogy báránykái mindig dolgozzanak? – kérdezi Manfred Becker-Huberti. Persze az élet dolgait el kell rendezni. Ezért állították össze a régiek a bűnök katalógusát.
     Ezekkel a halálos bűnökkel úgy vagyunk, mint a sóval: kis mennyiségben nélkülözhetetlenek az életben, nagy adagban mérgek. Egyensúlyba kell hozni a munkát és a pihenést. A barátok a kolostorban sétálgattak, sőt külön termük volt a rekreációra. Ide lehetett visszavonulni, olvasni, gondolkodni.
     Becker-Huberti a protestáns munkamorálról is szót ejt. A kálvinisták azt tanították, hogy a földön is sikeresnek kell lenni azoknak, akik „odafönn” kedvező elbírálásra tartanak igényt. Nincs kibúvó, folyton-folyvást dolgozni kell. Bár ez a szemlélet ma már nem olyan szigorú.
     A teológusok egyébként a szív restségéről, a tetterő hiányáról beszélnek. Az emberi lét csorbul, ha nem teszek meg bizonyos dolgokat, ha nem valósítom meg önmagamat. Másrészt ott a szieszta, mely a mediterrán világban hozzátartozik az ebédidőhöz.
     Az utóbbi kétszáz évben a technika fejlődése határozta meg életritmusunkat. Mindent azonnal, most, itt, minél nagyobb mennyiségben birtokolni. Ezt követeli a gazdaság. Ettől kell megszabadulni. Vissza kell találni önmagunkhoz, különben rabszolgává válunk….

Babits két versének részletével búcsúzom:

Babits Mihály         nyugat.oszk.hu

Babits Mihály nyugat.oszk.hu

Örök feladatban élek,
mint befogott diák.
Nem ismerek szabadságot,
csupán felszabadulást.
Mennyi munka, vád, igéret!
Multam foglya vagyok én.
Igy fonódik önnön únt
hálóba aki vén.

De jó lenne szabad lenni,
ujra ifju és szabad,
kit e földön nem nyügöz még
se szerep, se feladat!
Nekem már csak ritka-ritkán
mosolyog egy pillanat,
bús diákként, lecke végén,
visszalopni magamat.

(Restség dicséreti)

Babits felfogása a bűnről első verseskötetében:

Nem, vad gyilkosság, alacsony tolvajlás,
nem, rut fösvénység, feneketlen bírvágy,
nem, te legrosszabb, pohosult tétlenség,
      csökönyös önkény
s orvosolhatatlan butaság! nemünk nagy
szennyesládáját teletöltő! moslék!
hitvány szemétdomb! Sohse érdemelték
     nagy nevedet, Bűn!
Mert te vagy a nagy, te vagy új és bátor,
te vagy az erős, te vagy a kiváló,
villogó fejszéd a sürűn járatlan
     új utakat tör.

(Óda a bűnhöz)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.