Az apostolok cselekedetei 6

23-25

     A nagytanács előtt, mely Jézust is elítélte, Pál azzal kezdte mondanivalóját, hogy jó lelkiismerettel szolgálta Istent. Anániás nyilván meg akarta félemlíteni, és megparancsolta a mellette állóknak, hogy „üssék szájon”. Pál keményen válaszolt, majd a szadduceusokból és farizeusokból álló gyülekezet előtt így folytatta: „Atyámfiai, férfiak, én farizeus vagyok, farizeus fia; a halottak reménysége és feltámadása miatt vádolnak engem.” A szadduceusok méltatlankodni kezdek, nagy vita támadt (divide et impera), melynek eredményeképpen a farizeusok kijelentették: „Semmi rosszat nem találtunk ebben az emberben. Hátha Lélek szólt hozzá vagy angyal?” (A farizeusoknak egyébként rossz a híre. Jézus bírálta magatartásukat: Máté, 12,39; 15, 3-7; 23,5-7)

Farizeusok      tata.luthera

Farizeusok tata.luthera

     Egyelőre megmenekült. Az ezredes újra a várba vitette, majd Cézáriába. Az ellene irányuló merénylet is kudarcba fulladt. Anániás ide is követi egy Tertullusz nevű ügyvéddel. Vádolják Pált, aki „fővezére a názáretiek eretnekségének.” Pál természetesen védekezik, de amikor az igazságról, az önmegtartóztatásról és a jövendő ítéletről kezd beszélni, Félix, a helytartó jobbnak látja, ha Pál fogságban marad.

     Két év telt el. Portus Festus váltja Félixet. Újra indul a per. Pál most már a császári ítéletben bízik. Közben Cézáriába érkezik Agrippa király feleségével, Berenikével az újonnan beiktatott Festus köszöntésére, aki mint érdekességet szóba hozza Pál ügyét. Ugyanis jelentést kell mellékelnie a császárhoz küldendő fogolyhoz. Hallgassuk meg még egyszer, javasolja. Agrippa is kíváncsivá válik, mit mond az itt felejtett rab.

Dürer: Pál és Márk

Dürer: Pál és Márk

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.