Jób

     Jób könyvét olvasgattam a napokban. Csupa költészet. Arra keresi a választ, miért szenved az ember ártatlanul, miért élhet a gonosz ember jól. Jób szenvedélyesen hangoztatja ártatlanságát. Az utolsó részben maga az Úr szól Jóbhoz:

40

2. Nosza! övezd fel, mint férfi, derekadat; én kérdezlek, te pedig taníts engem!
3. Avagy semmivé teheted-é te az én igazságomat; kárhoztathatsz-é te engem azért, hogy te igaz légy?
4. És van-é ugyanolyan karod, mint az Istennek, mennydörgő hangon szólasz-é, mint ő?
5. Ékesítsd csak fel magadat fénnyel és méltósággal, ruházd fel magadat dicsőséggel és fenséggel!
6. Öntsd ki haragodnak tüzét, és láss meg minden kevélyt és alázd meg őket!
7. Láss meg minden kevélyt és törd meg őket, és a gonoszokat az ő helyükön tipord le!
8. Rejtsd el őket együvé a porba, orczájukat kösd be mélységes sötéttel:
9. Akkor én is dicsőítlek, hogy megtartott téged a te jobbkezed!

Jób válasza:

42

2. Tudom, hogy te mindent megtehetsz, és senki téged el nem fordíthat attól, a mit elgondoltál.
3. Ki az - mondod - a ki gáncsolja az örök rendet tudatlanul? Megvallom azért, hogy nem értettem; csodadolgok ezek nékem, és fel nem foghatom.
4. Hallgass hát, kérlek, én hadd beszéljek; én kérdezlek, te pedig taníts meg engem!
5. Az én fülemnek hallásával hallottam felőled, most pedig szemeimmel látlak téged.
6. Ezért hibáztatom magam és bánkódom a porban és hamuban!

 2011. november

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.