Ábrahám belső útja

(Szorongás, rezignáció, hit)

Próbálom a magam nyelvére lefordítani Kierkegaardot.

Szorongás

     Ábrahám számunkra követhetetlen. Kierkegaard így szólítaná meg az "utánzókat": "Ha akadna valaki, aki Ábrahám tettében nemcsak a nagyszerűt, de a félelmeteset is fölfogná, és aztán lenne mersze elindulni az úton, akkor én is megnyergelném a lovamat, és vele tartanék. Valahányszor csak megpihennénk a Mórija felé vezető úton, megbánhatja félreértését, hogy hivatottnak érezte magát erre a harcra, még mindig bevallhatja, hogy hiányzik a bátorsága, és ha Isten el akarja venni Izsákot, hát vegye el maga."  (37. o.)  Aki a dologban csak a nagyszerűt látja, azzal nem is érdemes szóba állni.
     Kierkegaard gyötrődik, hogy megértse Ábrahámot. "Ha viszont Ábrahámon kell elgondolkodnom, szinte megsemmisülök. Minden pillanatban szemem előtt lebeg az a borzasztó paradoxon, mely ádám életének tartalma, minden pillanatban visszariadok tőle, és gondolkodásom minden szenvedélyessége ellenére nem vagyok képes beléhatolni, vagy hajszálnyira tovább jutni. Amikor minden erőmet arra összpontosítom, hogy megértsem, megbénulok. (...) Nem bírom megtenni a hit mozdulatát, képtelen vagyok csukott szemmel, teljes bizalommal az abszurditás szakadékaiba vetni magam..." (38-40)

     Filozófushoz illő magyarázatot is kapunk arra, miből fakad a szorongás: „Az etikai kifejezése Ábrahám tettének az, hogy Izsákot meg akarta ölni, a hitbeli pedig az, hogy Izsákot föl akarta áldozni; de éppen ebben az ellentmondásban rejlik a szorongás, mely nagyon is képes elrabolni egy ember álmát…”
     Azaz az etika mindenkire kötelező erkölcsi törvényeket, normákat, szabályokat fogalmazza meg. (Pl.: ne ölj!) Ábrahám cselekedete ellentmond az általánosan elfogadott törvényeknek. A hit azonban nála felülírja az etikát. A hit szenvedély.

Rezignáció

     Ezután rátér a rezignáció kimerítő taglalására, mely Kierkgaardnál a lemondást, a szeretett dolgokról való lemondást jelenti. (Ábrahám "lemond" Izsákról. ) A rezignált ember „…végtelen rezignációjában végigjárja a létezés mély bánatát, ismeri a végtelenség boldogságát, és mégis éppúgy élvezetet talál a végességben…” Majd később: „A végtelen rezignáció az utolsó stádium, amely megelőzi a hitet…” Úgyszólván a rezignáció, a mindenről való lemondás tisztítja meg a terepet a hit számára.

Hit

     Viszont „… rettenetes paradoxon a hit, olyan paradoxon, amely egy gyilkosságot szent, Istennek tetsző cselekedetté képes változtatni, olyan, ami Izsákot visszaadja – Ábrahámnak – valami, amit semmiféle gondolkodás nem tud hatalmába keríteni, mert a hit éppen ott kezdődik, ahol a gondolkodás megszűnik.”

     Másrészt viszont, mielőtt végképp rossz hírbe kevernénk a hitet: „A hittel semmiről nem mondok le, ellenkezőleg, a hittel mindent megkapok, pontosan abban az értelemben, hogy akinek akkora hite van, mint a mustármag, hegyeket tud elmozdítani.” Ez már újra Ábrahám nézőpontja, vagyis visszakapja Izsákot.
                     Kierkegaard: Félelem és reszketés, Göncöl, 1986 (2. kiad.), fordította Rácz Péter

Az utolsó utáni pillanat    commons.wikipedia.org

Az utolsó utáni pillanat commons.wikipedia.org

                                                       2012. június

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.