Újra Luxemburg

I. Adóügyek

Legyőzöd a kísértést

Legyőzöd a kísértést

     Túlságosan idilli képet festettem Luxemburgról? Most, mint olvasom, Junckert vádolják az Európai Bizottságban, mely szerint Luxemburg különféle adókedvezményeket adott az ott letelepülő cégeknek. Csak bankból 150 jött ide,  és gondolom, egyik se járt rosszul Luxemburgban. Az első kérdés az, vajon megfelel-e mindez a luxemburgi törvényeknek. Juncker előre menekül, és egységes adózást javasol egész Európának.
     Elkezdődött itt is a végtelen politikai szappanopera. Most a tisztességtelen (?) adókedvezmények miatt Juncker került a célkeresztbe. (Holott elsősorban a jelenséget kellett volna megbélyegezni, mely Hollandiában és Írországban is ugyancsak kedvelt fogás.)
     Természetesen nem véletlen az időpont megválasztása, miután Juncker került a Bizottság élére, rögtön az elején tegyük lehetetlenné, és váljon az egész EU működésképtelenné. Persze elképzelhető, hogy a nagy „leleplezések” végén (ugyan, rég tud mindenki mindent) egységesebbé, igazságosabbá válik az adózás. Piketty, a Paris School of Economics professzora, úgy írja le a világgazdaság fejlődését, hogy a gazdagok még gazdagabbá váltak, a szegények még szegényebbé.
      A Die Presse idézi a német pénzügyminisztert, Schäublét, aki szerint „az adózás elkerülése veszélyezteti a társadalom összetartozását” (14. 11. 22) Piketty javaslatai is az adózásra vonatkoznak: változtatni kell az örökösödési adón, meg kell adóztatni a tőkét, és nemzetközi (mindenkire vonatkozó) egyezményekkel szükséges szabályozni az adózást. (Könyve az angol és a francia kiadás után németül is megjelent: A tőke a 21. században. Ismertetése a Pressében: Nézz utána Marxnál! címmel: 14. 10. 10)

II. Kertész Imre mint tolmács

      Tankred Dorst, a híres drámaíró a 80-as évek elején több napig tartózkodott Budapesten. Földényi F. László így ír egy jelentéktelennek tűnő epizódról: „Kertész hűségesen kísérte őt – nemcsak fordítója volt, hanem barátja, és így tolmácsa is. Ljubimov, az orosz rendező a pesti Operában éppen akkortájt rendezte meg a Don Giovannit. Ismerte Dorstot, s meghívta a jelmezes főpróbára. A német írót elkísérte Kertész is, akit mindig is bensőséges viszony fűzött a zenéhez. A nézőtéren többszörös tolmácsolás zajlott: ott ült a minisztérium hivatalos orosz–magyar tolmácsnője, valamint Kertész, mint német–magyar tolmács. Itt adjuk át a szót ez utóbbinak: ’Dorst meleg szavakkal dicsérte a rendezést. Mialatt fordítottam, egyszerre az a téveszmém támadt, hogy én is itt vagyok, ezért hozzátettem: – Kérem, mondja meg Ljubimov úrnak, hogy én is gratulálok. – Mire a nő, lesújtó pillantással: – Maga ne gratuláljon, hanem tolmácsoljon.” (ÉS/14. nov. 7.)

III. Őszi vers Tandoritól, a hónap költőjétől:

         Lelkem újra, Párizs…

                                 Albert Pálnak

         Felhőbe hanyatlik a rue de la Pompe –
         ha nem jársz arra, semmi gond,
         és úgy sincs gond, ha arra jársz,
         de jót, befutót semmit se vársz.

         Semmi felé és semmi felől:
         futnak a lovak, ez már Auteuil –
         akadálypálya. De nincs akadály,
         ha az a futamod, hogy mit se várj.

                                    (A Tandori light c. kötetből, 2013)

      Auteuil Párizs egyik legszebb kerülete. Tandori többször megfordult itt a lóversenypályán.

Auteuil, en.wikipedia.org

Auteuil, en.wikipedia.org

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.