Szó és zene

     1.
     Üzenet
     A Vásáry-önéletrajz (lásd még!) sok meglepetést tartogat. Nemcsak egy "lélek története", de nagy szerepet kapnak a családi titkok, sőt bizonyos fokig a korról is látleletet kapunk. Elsősorban az apa sorsának alakulásából következtethetünk arra, mi történik akkor, ha egy szerény, becsületes ember bekerül a parlamentbe. Nem is tartott sokáig!
     Gömbös fellépése félelmetes: " - Idehallgasson, fiatal Vásáry! Magának tudnia kell, hogy e percben én vagyok az ország korlátlan ura. Ha maga velem tart, akkor minden kapu megnyílik maga előtt, és úgyszolván nem tud olyat kívánni, amit meg ne kapna, egészen a miniszteri bársonyszékig. De vegye tudomásul, hogy ha nem paríroz, akkor a falhoz állítom, és egész családjával együtt viselheti önfejű magatartásának keserű következményeit." (67, parírozni=engedelmeskedni, a mi Margit nénink is ezt szokta mondogatni németórán.)
     A kisfiúnak mindenekelőtt a zene volt fontos: a kezdeti sikerek, Höchtl Margit néninek a szobája és benne a Beethoven portré, melyet így ír le: "... egy nagy fej-portré szemben a zongorával a falon: a bikaszerűen leszegett fej, a valószínűtlenül hatalmas, domború homlok, a keményen dacos áll, az elszántan keserű, mélyen legörbült száj és végül a halotti maszk-szerűen lehunyt szemek sötét árkai valami nem emberinek, egy állat és egy isten keverékének a megjelenítései." (119)

     2.
     Írók a Pesti Színházban. A zenét Dés László és együttese szolgáltatta.
     Jó a csendes olvasás, de a személyes megjelenés még teljesebbé teszi az élményt. Závada Pál a Természetes fény c. készülő regényéből olvasott fel. Az első részlet éppen abba a korba tér vissza, melyben Vásáry Tamás még kisgyerek volt. A második részlet a 45 utáni történésekről szólt. Újabb kötettel fog gyarapodni az a történelmi tabló, melyből eddig négy kötet készült el. (Jadviga párnája, Milota, A fényképész utókora, Idegen testünk)

Závada Pál    hu.wikipedia.hu

Závada Pál hu.wikipedia.hu

     Másodikként Várady Szabolcs szerény alakja tűnt fel. Beletörődés és önirónia hatja át: az emberrel csupa váratlan dolog történik. A székek, akárcsak a költők, eltűnnek az idő sodrában. Egy vécétartály éjszaka önmagától elkezd szivárogni: "s az ilyesminek ki örül?" De legalább lehet játszani a szavakkal, rímekkel, és a ritmussal, versformákkal:

        Az a két szék a maga módján
        nem is volt csúnya. Kár, hogy a rugó
        kiállt belőlük, és hogy a kárpit
        olyan reménytelenül koszos volt.
        .... 
                     ... az ember
        jobbra vágyik, mint ami van: a székeket
        beadták egy kárpitoshoz.
        ...
                            P. öngyilkos lett és azóta
        félig-meddig szanatóriumban lakik,
        nem beszélve a világhelyzet változásairól,
        és különben is: nincs hova leülni.
                            (Székek a Duna fölött)

Várady Szabolcs www.hevesisandorszinhaz.hu

Várady Szabolcs www.hevesisandorszinhaz.hu

     A szünet után Spiró György ült oda az elegáns íróasztalhoz, s a lámpafénybe tartva kéziratát, olvasni kezdett. Halkan beszélt, mégis az este leggyilkosabb szatíráját hallhattuk. Egy egyéni képviselői törvénytervezet szerint be kell vezetni a nyugdíjasok kötelező éves vizsgáját s a felkészítő tanfolyamokat. (Oktatni kell őket, segíteni! Olyan gyámoltalanok szegények!) Mindez persze a nyugdíjasnak nem kevés pénzébe fog kerülni, viszont a költségvetésnek jól jönne. Mérlegelni kell a dolgokat! Spiró nagyon komolyan vette feladatát. Alaposan kidolgozott minden részletet. Még a zárómondatra is ügyelt: "Tisztelt Ház! Kérem javaslatom megszavazását, majd vitára bocsátását."

Spiró  György  irodalmijelen.hu

Spiró György irodalmijelen.hu

     Parti Nagy Lajos ősemberi, mackós járással jön. Hangsúlyozza, hogy egy régebbi írásából, a Hősöm tere c. regényből olvas fel. Ez természetesen mindegy, egy írás vagy jó vagy nem. A közönség veszi a lapot. S ehhez hozzájárul, hogy Parti Nagy kiváló színészi képességekkel rendelkezik. Az agresszióval szövetkező, orvosolhatatlan butaságot és az önhittséget állítja pellengérre: "...és ha már az egyetlen, amiben megbízhatunk, a demokrácia is csődöt mond, sőt melegágya mindeme burjánzásnak, akkor a félelem ellen nem marad semmi más, mint a nevetés, a kinevetés, az irónia mint a tehetetlenség fegyvere..." (Hősöm tere)
     A zene önmagában is izgalmas lett volna, de szó és zene kiegészítette egymást.   

Egy kis zene:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.