Rocca parancsnok hangja

    

Séta Blackyvel, 2011. dec.

Séta Blackyvel, 2011. dec.

     Néhány nappal ezelőtt, amikor szokásos esti sétánkat tettük Blackyvel, a Bókay-kert kerítésénél hirtelen megállt a kutya, és szimatolni kezdett. Nem láttunk semmit a sötétben, csönd volt, hóbuckák, csupasz fák, homályba vesző épületek. Másnap ugyanúgy, de a magas betonaljzat mögül most morgás is hallatszott. Harmadik nap feleségem felderítette, hogy mások is tudnak a gazdátlan kutyáról, de elzavarták a bátortalan kéregető kiskutyát.
     Azután együtt vonultunk, mint az üdvhadsereg, élelemmel a zsebünkben, hogy segítsünk a kutyán. Erzsike már helyet is keresett – átmenetileg – szegény jószágnak.

     Riadt kutyuska, félelem volt a szemedben. A kerítésen át adott ételt felfaltad, de mikor bementünk a Kertbe, hogy hazacsalogassunk, elinaltál. Tudtad útját-módját, hogy menekülj előlünk. Avar-vackodra ennivalót tettünk, mely másnapra eltűnt.

     Blacky éjjel, amikor kint -15 fok van, az előszobában alszik. Míg mi az esti filmet nézzük, bedugja a fülét a küszöbön, hogy hallja Rocca parancsnok hangját (Helyey László, TV-film).  (Még kiskutya!)

                                                                                            2012. február

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.