Plautus a Pestiben

         Vonzódom a klasszikusokhoz, ugyanakkor foglalkoztatnak a legendás színházi előadások. (Eperjes Károly, Gáspár Sándor a Radnótiban sok évvel ezelőtt…) Ezért támadt az az ötletem, hogy meg kell nézni A hetvenkedő katonát (Plautus) a Pesti színházban. Sejtettem, hogy az előadásnak van mondanivalója a mának, különben minek vitték volna színre, de nem gondoltam, hogy ilyen „megrázó” lesz. Ez az előadás nem klasszikus, de van benne rendszer. Nemcsak megnevettet, hanem szinte sokkol is a záró jelenetben, s amikor a katona elnyeri méltó büntetését, s a Dózsa-trónra ültetik. Szinte megsajnálom, jóllehet tudjuk róla, hogy „szemérmetlen esküszegő, (…) ganaj hencegő, fajtalan, aki azt beszéli, minden asszony üldözi…” (Devecseri Gábor fordítása)

     Mennyi elidegenítő effektus, elgondolkoztató ötlet: új értelmet adni a szavaknak, helyzeteknek, jellemeknek! Csupán kettőt említek. Az első rész végén az athéni ifjú látványos „pénzszórása” érzékelteti, hogy bizony a pénznek senki nem tud ellenállni. Ne felejtsük, rólunk szól a mese! A másik a végkifejlet előtt következik. A katona fölveszi Müron Diszkoszvetőjének testtartását, utánozza a mozgását, rögtön kitűnik, milyen messze van a klasszikus ideáltól, melyet a görög szobrokban látunk megtestesülni.

     A hetvenkedő katona csupán önmagában tud gyönyörködni, önmagát tartja szépnek. Szüksége van a talpnyalókra, Morzsarágóra, aki ura bukásakor ellene fordul, és kéjjel akarja kiherélni.

     Fokozatosan kiábrándulunk azonban azokból is, akik meg akarják leckéztetni. Hisz valójában „agymosás” zajlik szemünk láttára, meggyőzik a szolgáját, hogy nem azt látta, amit látott. Sokszor el kell mondani, ravasz trükköt bevetni, fenyegetni, hogy kezes bárány legyen az „okvetetlenkedőből”. Ám a mostani manipulátornak nincs személyisége, csupán lendülete.

     A fő vétkes persze a Hetvenkedő, aki fogva tartja a fiatal athéni szépséget. Kiszabadítói: a jutalomra éhes szolga a manipuláció nagymestere, az öregedő playboy, a nyegle szerető s a prostituáltak, akik "szakértelmüket" hangsúlyozzák, egyáltalán nem nyerik el rokonszenvünket. De nem is ez a céljuk, inkább ráébreszteni valamire.

     (A főbb szerepekben: Csőre Gábor, Mészáros Máté, Bata Éva, Dengyel Iván, Szatmári Liza. Rendező Szőcs Artúr. Fordította Karsai György és Térey János.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.