Halló! Így köszönnek…

 1.
     Halló! Így köszönnek sokan a berlini üzletekben, éttermekben. A ruhatáros is így üdvözöl a múzeumban. De az l-et röviden mondják: mintha arra szeretnének emlékeztetni, hogy én sem élek örökké.
     A berliniek elveszítettek egy szép szót:  Kindergarten (gyermekkert, azaz óvoda). Helyette most Kitát mondanak (Kindertagesstätte, napközi gyerekeknek).

2.
     Március 7. Este 11 óra. Haydn Esz-dur szonátáját hallgatom (No. 43.) Arthur Schoondewoerd előadásában. Nehéz szebbet elképzelni. Nemrég egy német kisváros áruházának első emeletén ültem (Storchengalerie), s míg feleségem bevásárolt, Haydn szonátáinak hallgatásával töltöttem az időt. 
     Nincs semmi baj, csupán sajnálom, hogy már az is elmúlt. Végérvényesen.

3. 
     Sokat kerestem egy könyvet. Végül a könyvespolc előtt állva, egy Bartókról szóló könyv olvasásába merültem. Nagyon meglepett, hogy Bartók áttért az unitárius hitre. Jóllehet amikor a Csillag a máglyán c. drámát olvastam, az volt az érzésem, hogy az unitáriusoké a legszabadabb vallás: "... hiábavaló és lehetetlen bárkinek is megparancsolni, vagy bárkit is erőszakkal kényszeríteni, hogy hite, gondolkodása ilyen vagy amolyan legyen. Miként merészkedik a dőreség oly titkos lelki dolgot, amilyen a meggyőződés, zabla alá vetni? Az efféle kényszer csak hazugságot és színlelést fiadzik. A gondolatok pedig, a gondolatok vámmentesek!" (Szervét szavai, Sütő András átírásában)

Sütő András       jelesnapok.oszk.hu

Sütő András jelesnapok.oszk.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.