Kutyaszorító

Ehrbar vagy Steinway

     Vásáry Tamás zeneakadémiai éveiben (50-es évek) arra kényszerült, hogy a Muzsika Hangversenyrendező Vállalatnál mint zongorakísérő vállaljon fellépéseket.
     Érdekesek ezek a vidéki kalandok, a valóság kendőzetlenül mutatta meg igazi arcát. De meg lehetett ismerkedni olyan legendás művészekkel, mint Németh Marika vagy Svéd Sándor. Az egyik alkalommal – az időt kitöltendő – elő kellett adnia Liszt H-moll szonátáját. Ezzel a művel készült diplomahangversenyére is, de a régi Ehrbar zongorát leküzdhetetlen akadálynak látta. Kodálytól kért segítséget, aki átadott neki egy huszonkétezer forintos csekket. (Ennyi volt a megálmodott Steinway ára.)

     „Ez a valóság, és nem az, amikor sáros úton baktat az Akadémiára, és nincs pénze még villamosra sem, ez az igazság, és nem az, amikor vidéki klubok bagószagú pódiumán kísér operettslágert, ez a természetes, nem pedig amikor befordul a Kresz Géza utcai piszkos bérház lidércesen nyomott hangulatú lépcsőházába.”

„Tanár úr, hogyan tudjam megköszönni? (…)
     Tanulja meg a Wohltemperiertest kívülről minden hangnemben, meg három idegen nyelvet.” (Üzenet I. 429)

Steinway                pl.wikipedia.org

Steinway pl.wikipedia.org

     Kutyaiskola (Első nap)

      Egyszer mindenkinek az életébe beköszönt az iskola, annak is az első napja.

     Gyorsan vágtam neki Linával a gyalog megteendő, 40 perces útnak. Ő persze mit sem sejtve, szeretett volna kényelmesen szaglászni. Nem értette, hova sietünk. Egyszer csak megállt, s nem volt hajlandó tovább jönni. Hiába húztam a pórázzal, megmakacsolta magát, s lefeküdt. Hangos szóra, rángatásra sem reagált. Már-már nyakánál fogva vonszoltam a földön.
     Mit tegyek? Leguggoltam hozzá, megsimogattam fénylő szőrét, hasát. Erre négy lábra állt, mint aki megbocsátott kínzójának.
     Az iskolában persze mindent fordítva csinált. Kis kezdő a többiekhez képest.

Lina vagyok

Lina vagyok

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.